• Levente Kovacs

Frank Budgen: a stílus nélküli rendező, aki mégis stílust teremtett


Bár a neve nem túl ismert, a munkái annál inkább. Minden egyes filmje reklámtörténeti mérföldkő, melyekkel időről időre képes volt újradefiniálni a műfajt, és bebizonyítani: a kreativitásnak nincsenek határai. Frank Budgen egyetlen alkotása különb, mint a magyar reklámszakma minden hipnózisos-aranypengés erőfeszítése, hogy tető alá hozzon egy tisztességes reklámfilmet. Ez nyilván nem véletlen. Budgen egy istenáldotta tehetség, a világ legeredetibb és leginnovatívabb rendezője. Sokak szerint az “egyik”; mi azonban hajlamosak vagyunk a túlzásokra, ezért nyugodtan állíthatjuk: ő a világ legjobbja.

Frank Budgen (1954–2015)

Szövegíróként kezdte pályafutását a BBDO-nál, aztán az M&C Saatchi-hoz csatlakozott, majd következett a Boase Massimi Pollitt (BMP), ahol a Guardian híres “Points of View” reklámja fűződik a nevéhez. Hát kérem, ez azért szövegíróként sem csekély teljesítmény.

Hiába, minden csak nézőpont kérdése.

Szövegíróként lehetősége adódott rá, hogy egy-egy filmötletét meg is rendezze; mivel a kezdeti szárnypróbálgatások sikerrel végződtek, Budgen pályát módosított, és a Paul Weiland Film Company csapatában kezdett el dolgozni. Első rendezői munkái közé tartozott a British Airways számára készített filmecske, melyről egy FB-posztunkban már értekeztünk. Sorra megtalálták a feladatok; reklámjainak újszerű, különleges látványvilága – nem utolsó sorban: okos gondolatisága – szép lassan meghozta számára az ismertséget.

Ilyet se látunk gyakran: tévéreklám egy rádióadónak.

Gyönyörű mockumentary a VW-nek – mikor még nem is létezett a műfaj.

Íme, ilyen az, aki nem vesz Audit.

1997-ben Chris Palmer és Paul Rothwell társaságában megalapítja saját filmgyártó cégét, a Gorgeous Enterprises-t – és jönnek az igazán emlékezetes munkák, azok a bizonyos mérföldkövek. És mostantól lehet kapkodni a fejet, szaporábban szedni a levegőt, és ámulni-bámulni.

Frank Budgen a csúcsformáját hozza:

Csigabiga, gyere ki.

Tessék többet sportolni – egyszer így...

...másszor emígy.

A bizarrság esztétikuma.

Ez ám a hegymenet.

Újabb csodás doku-jellegű reklám.

Gyurmanyulak.

Megnyugtató drágaságom.

Végül jöjjön a legnagyobb klasszikus, a megkerülhetetlen, a Csimborasszó, a nem-találunk-szavakat-rá-micsoda; a reklámfilm, ami pályafutásunk meghatározó élménye; magányos óráinkban naivan arról álmodozunk, hogy majd egyszer, hogy majd talán nekünk is sikerül hasonlót letenni az asztalra (persze: ki tudja, hogy valaha, hogy egyáltalán...) Kétségtelen: a Playstation számára készített Double Life úgy tökéletes, ahogy van. Figyeljük meg a narratívát, a castingot, a beállításokat, a fényeket, a mindent. Csodaszép. Szóltunk előre, hogy Budgen a legjobb? Szóltunk.

Szívdobbanás, adrenalin, hadvezérkedés és világok meghódítása.

Frank Budgen szótlan, csendes rendezőként dolgozott, szinte észrevétlen jelenléttel irányítva a forgatást. Büszke volt rá, hogy annyira "láthatatlan" tudott maradni, a szereplők néha nem is sejtették, hogy ő a rendező. Igazi profi volt, a szó legnemesebb értelmében: nem volt saját stílusa, mégis minden stílusban lenyűgözően otthonosan mozgott, és bármilyen scriptből képes volt a legtöbbet kihozni. És még annál is többet.

2012-ben a D&AD neki ítélte a “Most Awarded Director” kitüntető címét (Tony Kaye-jel együtt).

2015-ben, 61 évesen érte utol a halál.

#FrankBudgen #Playstation #Guinness

© Reklámtörténet, 2020. Minden jog fenntartva.

Mindennemű utánzás tilalmaztatik.