Reklámkedvencek - Vida Gusztáv (Greenroom)

Mitől válhat egy floppyn tárolt BMW-film örökre meghatározó reklámélménnyé?

Mit jelent a kapudrog és a kumulált szerelem? Melyik az a gerillamegoldás, ami egy földönkívülire éppúgy hatást gyakorolhat, mint egy földlakóra? SZERINTEM rovatunkban Vida Gusztáv, a Greenroom kreatívigazgatója mesél kedvenc reklámjairól. És közben azt is elárulja nekünk: milyen érzés a reklámkészítés

hullámvasútján dübörögni...

Különleges viszony a miénk. Meg se próbálom definiálni, vagy egy-egy szóval kategorizálni. Úgyse stimmelne.

Hol szeretem, hol gyűlölöm. Bár ha jobban belegondolok, megy ez már egyszerre is. Egyik nap még a világ legszerencsésebb munkásemberének érzem magam, majd az emlékét is eltörölném annak, hogy beálltam valaha a reklámszakmába.

10 éve ülök ezen a hullámvasúton.

Az érzés változatlan.

Valószínűleg pont ezért érzem most kicsit úgy magam, mint a „Pop, csajok, satöbbi” zenefanatikus Robja. „Készíts válogatáskazettát a kedvenc zenéidből!” Avagy: „Mondd csak, mik a kedvenc reklámjaid? Ja, és ha lehet, kronológiai sorrendben kezdj hozzá!”

Köszi szépen, nemrég láttam két új „kedvencet”. Az egyiket kétszer egymás után, majd ma is egyszer. Spike Jonze és az Apple… csak a szokásos. De nyilván láttátok.

Csináljunk egy klipet, ami optikai bugra épül. Ennyi az ötlet. Pont. Zseniális rendezés és csodás szimbiózis pixel és hangfrekvencia között. Le vagyok nyűgözve.

De gyűlölöm is. Nem valószínű, hogy beesik holnap egy ilyen brief. Na, de nem csapongok. Rátérek arra, hogyan találtunk egymásra a reklámmal.

KAPUDROG

Állítom, hogy 3,5-es floppyn láttam először az első „kedvenc” reklámom. Valamilyen viccgyűjtemény volt rajta txt-ben és egy „Funny Ads” mappa. Ott lapult ez a 2001-es BMW reklám egyenesen Afrikából. A TBWA műve.

BMW, wmv kiterjesztésben

A mai napig eszembejut. És pontosan emlékszem a headline-ra. Sőt a BMW típusára is! (Minden márka álma, nem?)

Pedig nem a szakma magasiskolája. Nem lesz belőle éves platform, de még csak egy banner sem. „Stand alone” filmötlet. Egy valamit viszont nagyon tud. Nem nézi hülyének a nézőjét. Sőt, engedi, hogy azt higgye, előbb jött rá a vége poénra, mint a többi néző. „Haha, én már most tudom, hogy a kertész a gyilkos.”

És pont így születik meg a végére a közös dicsőség: ez az autó a világ leggyorsabb szalonautója, én pedig a világ legokosabb nézője vagyok. Jók vagyunk együtt, BMW! Ha gazdag leszek, megveszlek.

És itt valami elkezdődött.

A viccek mind szarok voltak a floppyn, de ez a BMW-s „reklámvicc” rendesen beütött.

KUMULÁLT SZERELEM Klasszikushoz nyúlok, bocs. Illene rejtett gyöngyszemeket mutatnom, de nem lenne őszinte. Sokunk kedvence Mr. W, és ha nekem egy kedvencet kéne mondanom, ez lenne az.

Szél úrfi, hülye kalapban

Megnéztem. Majd újra. És újra. Minden egyes jelenet úgy van felvéve, ahogy a szél tette volna egyszerű természetességében. Nem volt kompromisszum, nem volt fáradt stáb, félős kreatívok, nem volt jogi osztály, nem volt „jajezigynemlesztuldurva?”. Lementek parasztba, hogy aztán a mennybe mehessenek. Mindezt egy 11 évvel ezelőtti ingerküszöb mellett.

Az első filmmel hasonló a tervezési elv: "Bár fontos az üzenetünk, mégse rágjuk szájba!" Hiszen a néző nem süket és vak, történetre vágyik. Arra szokás emlékezni. Ebben a reklámban összeállt számomra a tökéletes koktél. Ami elég fura, mert önmagában minden összetevője ihatatlan. Puritán üzenet, intelligens megközelítés, mesés kreatív köntös, és hajszálpontos célbaérés. Nehéz elhinni, de mindez önkényesség nélkül.

Kicsit olyan, mintha részegen nyerne valaki darts vb-t. Valahogy így érezhették magukat az ügynökségnél és az ügyfélnél is a leadás napján. Még inkább a cannes-i oroszlán átvételekor. A megrendelő: Epuron. Az alkotók: The Vikings. (Azóta se hallottam róluk.) Úgy tűnik „egyszámos” együttes volt.

DUPLA GERILLA

Gerillázom, mert a következő ötlet szerintem a gerilla marketing magasiskolája. És duplán gerillázom, mert a következő kép megsértődne, ha azt mondanám rá, hogy reklám. (Vajon írta már le valaki 3 soron belül négyszer, azt a szót hogy gerilla? Bocs. Így már 5x?)

Banksy ihlette, Joe Baran megfotózta. 2004 tájékán lehetünk.

Harmadik típusú világítások

Nem írtak rá semmit, de minden elemében reklámos felfogás. Akkor és ott egy egész percig tökéletes élmény ufónak és közönségének. Aztán game over. Talán másnap is lesz ott valaki. Vagy legalább lefotózzák és milliókhoz jut el a neten keresztül. Utóbbi biztosan összejönne. Főleg, ha elemes zseblámpára, vagy kanyarodó fényszóróra cserélnénk az ufót.

ZÁRÓSOR

A Wieden+Kennedy és a Nike közös menetelése egy önálló blogot is elbírna. E rovatban már sokan beidéztek tőlük, nekem mégis muszáj az ő sorukkal zárnom a végeláthatatlan ömlengésem a mérföldköveimről. Íme, a számomra tökéletes fősor.

Az ígéret szép szó

Lehet, hogy minden art director beteg volt ezen a napon, de adjunk hálát érte. Így jöhetett létre a pillanat, amikor az insight megszülte a végeredményt is.

És copy oldalról?

Nincs felvezetés, nincs sallang, nincs semmi.

Csak a szembesítés, hogy gyenge vagy. De nyugi, van megoldás.

A szlogenünk. Jöhet a pezsgőbontás. Viszlát!

(Megjegyzésünk: Guszti ezt az írást már másfél hónapja elküldte nekünk, ám mindig kitaláltunk valamit, ami miatt nem került ki, csak most. Azóta már simán lehet, hogy új kedvencei vannak!)

#Nike #Banksy #BMW