Képzelt Ronaldo-hatás, avagy a hírgyártók kollektív ostobasága

Futótűzként szaladt szét a világban: Ronaldo egyetlen mozdulatával 4 milliárd dolláros veszteséget okozott a Coca-Colának. Mit láttunk? Hogy félretolt a sajtótájékoztatón két kólás üveget. Mi mondanak a hírek? A márka részvényei 1,6 százalékpontot lezuhantak.

A sajtóorgánumok (online portálok, news outletek, hírügynökségek, satöbbik) az elmúlt napokban egymással versengve faragták a hangzatosabbnál hangzatosabb szalagcímeket. Zakatoltak a sajtómunkások kreatív elméi; pörögtek a szinonímaszótárak (szigorúan online verziók); izzadtak a szerkesztők, hogyan lehet a sztorit valami ütős, kattintásra méltó mondatba sűríteni.

„Christian Ronaldo milliárdokat mosott le a coca-cola piaci értékéből” (The Guardian)

„Coca-Cola milliárdokat veszít a piaci részesedéséből” (Independent)

„Ronaldo megrángatta a coca-colát” (HVG)

„4 milliárd dollárt veszített” (index)

„Milliárdos mínuszt okozott a Coca-Colának Ronaldo budapesti akciója” (Forbes);

„gargantuan losses” (Givemesport)

De vajon mi a problémánk ezzel a harsány „Ronaldo által előidézett” tőzsde-hatással?

Csupán annyi, hogy ez a narratíva egy derék nagy baromság.

Merthogy az égvilágon semmi nem támasztja alá. Pontosabban: a tények tökéletesen ellentmondanak neki. Mert a valósághoz tudni érdemes: a Coca-Cola részvényei múlt héten, azaz június 11-én 56,18 dolláros áron zárták a hetet.

Ez volt az utolsó kereskedési nap az előre meghirdetett osztalékosztás előtt (vagyis: aki ezen a napon vásárolt, még kapott osztalékot; hétfőn viszont már lecsúszott az ember róla) – így aztán teljesen normális, hogy június 14-én, hétfő reggel 9:30-kor, a New York-i tőzsde nyitásakor

a Coca-Cola részvényei már eleve alacsonyabb árfolyamon: 55,71 dolláron álltak!

Ekkor még – az időeltolódást beleszámítva – nem vette kezdetét a délután 3:45-re kalibrált sajtótájékoztató. Ronaldónak még 15 perce volt a kezdésig; ekkor nyilván a haját zselézte, esetleg fekvőtámaszozott. Vagyis: mivel a tőzsde már eleve alacsonyabb Coke árfolyammal indított, tutira biztosak lehetünk benne, hogy Ronaldo üvegpakolási magánszáma egyáltalán nem befolyásolta az árfolyam csökkenését.

Az érdekesség kedvéért: a Coke részvényei fél órán belül további „zuhanást” produkáltak: 55,30 dolláron álltak. Ekkor már elkezdődött a sajtótájékoztató. Tekintettel arra, hogy a legtöbb hírportál nem „real-time”, hanem 20 perc késéssel kapja a tőzsdei árfolyamról az információkat – hiszen a valósidejű árfolyamért fizetni kéne, és ezt a legtöbbjük nem tudja/akarja spendírozni – így nyilván könnyű volt azt perceptuálniuk, hogy Ronaldo gesztusa idézte elő a Coke árfolyamának „lepottyanását”.

Holott nem.

Egy bizonyos Tim Crow nevű marketingszakértő, aki mellesleg 20 évet húzott le a Coca-Colánál mint tanácsadó, így fogalmazott a Ronaldo-gesztus és az árfolyamcsökkenés között felállított reláció kapcsán:

„Ez tökéletes butaság. Az amerikai befektetőket nem az befolyásolja, hogy mi történik egy európai focimeccs sajtótájékoztatóján. A dolog nem így működik. Rengeteg részvény árfolyama esett le különféle okokból – de e kettő eseménynek semmi köze egymáshoz.”

Nos, ebben az egész sztoriban valójában nem az a kellemetlen, hogy egy jónevű sajtóorgánum (The Guardian) két össze nem illő eseményből fabrikál egy hihető narratívát. Hanem, hogy senki nem kérdőjelezi azt meg, és nem megy utána. Hogy senkinek nem üt szöget a fejébe: ez biztosan így történt?

Elszomorító érzékelni azt a nyilvánvaló csordaszellemet, amivel az egész hír- és kontentfabrikáló médiaiparág globálisan beszopott egy ilyen hülyeséget, mi több, tovább pörgette és egymásra licitálva próbálta úgy beállítani Ronaldo kólagesztusát, mintha maga Thor hajította volna el a kalapácsát, és reccsentette meg a Coca-Colát.

Értem én, hogy ez nem igényel komoly erőfeszítést újságíróilag (max. a már említett szinonímaszótár ihletett böngészését); hogy nincs idő csekkolni a forrásokat (ilyen értelemben hatalmas fekete pont a The Guardiannak, tőlük pörgött be az egész, nyilván; ám van olyan gazdasági hírekre specializálódott portál, ahol még a sajtótájékoztató pontot időpontját sem találta el az újságíró); hogy elsőként kell reflektálni egy ilyen idétlenségre, netán valami okos magyarázattal előrukkolni (ennek a hibájába a Reklámtörténet főhadiszállásán László is beleszédült – de már érzi, hogy szarba lépett, dolgozik rajta, hogy köszörülje a csorbát, hamarosan posztban szór hamut ennen fejére az két saját remegő kezével) – de ami itten a lényeg, mindannyiunk számára: tessék résen lenni, kritikusan olvasni, érteni és értelmezni.

Nem kell bedőlni minden ostobaságnak.

Nyomorult kattintáshajhász világban élünk, az 1.0-ás üzenetek és bulvárnyáladzás tébolyában. Primitív, szimplifikált magyarázatokkal bombáznak bennünket, ne terheljék az agyat (ami még maradt), és nézhetjük, ahogy úsznak a dinnyehéjak, miközben fecseg a felszín és hallgat a mély.

De azért ne költözzünk már Zombifalvára. Próbáljunk rendet faragni magunk körül; vágni mi, miért történik. Úgy értem: valójában. Ez persze igényel némi erőfeszítést, hiszen a világ némiképp bonyolultabb és összetettebb annál, mint hogy ilyen Ronaldo-féle gesztusokkal próbáljuk értelmezni és megragadni. Mert hát mi vár ránk, ha már a józan eszünket sem akarjuk használni?

Ihatjuk majd a Coca-Colát, aztán lehet nagyokat böfögni.

Az lesz.

Az lesz?

Update:

Két napja foglalkozom ezzel a témával; sok-sok megjelenést olvastam a sztoriról hazai, nemzetközi felületeken egyaránt. Feltűnt, mindenütt mennyire hasonló a narratíva. És felháborított, hogy senki nem megy utána igazán annak, mi történhetett. Hogy senki nem írja le: Ronaldo mozdulata valójában semmilyen hatást nem gyakorolt a Coke árfolyamának mozgására. Elkezdtem írni ezt a cikket – és ma délelőtt sikerült rátalálnom egy újságíróra, aki végre feltette azokat a kérdéseket, amiket én is. Brendan Coffey-nak hívják, és a Sportico oldalán jelent meg az írása.

És azóta magyar oldalak is kezdték összerakni a képet. Tőlük olvashatsz itt (G7.hu) és itt (Urban Legends).