• Levente Kovacs

Edward de Bono, a laterális gondolkodás atyja

Pszichológus, filozófus, író, feltaláló, 21. századi polihisztor. Kisbolygó viseli a nevét; 2005-ben közgazdasági Nobel-díjra jelölték; az általa kreált „laterális gondolkodás” kifejezés mára önálló szócikk az Oxford English Dictionaryben; módszertanát a világ több mint 20 országának iskoláiban tanítják; az üzleti világ számára kifejlesztett „hat gondolkodó kalap” (six thinking hat) technikájával nagyvállalatok vezetőit (IBM, Du Pont, Shell, Ford, Eriksson, Unilever, British Airways, Siemens) okította a hatékony együttgondolkodás, problémamegoldás és gyors döntéshozatal praktikáira.

A színes kalapok mestere


Dr. Edward de Bono (teljes nevén: Edward Charles Francis Publius de Bono) Máltán született, tanulmányait Oxfordban, Cambridge-ben végezte – hírnevét az emberi elme és gondolkodás mechanizmusával, illetve a kreativitással kapcsolatos kutatásainak köszönhette. 1967-ben megjelent The Use of Lateral Thinking című könyvében definiálta elsőként a „laterális gondolkodás” fogalmát; két évvel később megjelent The Mechanism of the Mind (1969) című könyvében ennek elméleti hátterét rajzolta körbe az emberi agy mint önszerveződő információs rendszer felépítésének és működésének elméletével. Több mint 85 könyvet publikált, műveit a világ 46 nyelvére lefordították. 1992-ben megalapította az Institute for Creative Thinking elnevezésű intézetét, ahol a kreatív gondolkodás általa kifejlesztett módszerereit és technikáját tanítják.

Mert a gondolkodás tanulható és fejleszthető képesség, hirdette de Bono.

Kellő gyakorlással mindannyian jártasságot szerezhetünk benne. A laterális gondolkodás tudatos és célirányos használatával pedig képesek vagyunk rá, hogy kiaknázzuk a bennünk rejlő kreativitást.

Új irány a gondolkodásban


De Bono lényegében olyan gondolkodási alternatívára hívja fel a figyelmünket, melynek eddig is birtokában vagyunk, csakhogy elég öntudatlanul és ritkán használjuk. Persze, ebben hibás a társadalom, az oktatási rendszer is, amely nem mást, mint az ún. „vertikális gondolkodást” sulykolja belénk már fiatalon, ártatlan gyermekekbe. Azt a gondolkodást, amely alapvetően az arisztotelészi logika hagyományaira épít, s melynek használata során szigorúan egymásra épülő, logikus lépésekkel haladunk előre egy probléma megoldásában.


Viszont: a laterális gondolkodás – a vertikálissal szemben – gyökeresen másként működik. A laterális gondolkodás lényege az új nézőpont keresése, a régi, megszokott sémák felrúgása – ehhez pedig bátran használja a provokáció eszközét (de Bono erre is fabrikál egy külön kifejezést: ez a PO, a hypothesis, possible, suppose, poetry szavak szótagját kiemelve, ám ezen PO ugyanakkor a provocative operation kifejezés betűszavaként is értelmezhető); nagyra értékeli a véletlent; nyitott lehetőségekben gondolkodik; mi több, üdvözli az irracionalitást.


Laterálisan gondolkodva – uram bocsá' – az is előfordulhat, hogy néha hibásan kell gondolkodunk, hogy eljuthassunk a helyes megoldáshoz. Lássuk be, a vertikális gondolkodásban erre soha nem kerülhetne sor. Bele is pusztulnának a matematikusok és számítástechnikusok, mind egy szálig.

Tudom, amit tudok


Ismert a bibliai történet: mikor Salamon király elé vezették a két asszonyt, akik mindketten ugyanannak a csecsemő anyjának vallották magukat, a király megparancsolta, hogy vágják ketté a gyereket. Mindegyik asszony kapjon belőle egy felet. Nyilván az volt a célja, hogy igazságot szolgáltasson, és megóvja a gyereket – a parancs mégis ellenkező irányba mutatott. Végül mégis így jutott el az igazsághoz, így találta meg az igazi anyát, aki inkább átengedte volna a gyermeket a másik asszonynak, mintsem hagyja gyermekét meghalni.


De Bono szerint

Salamon király története az egyik első példája a laterális gondolkodásnak.

Ha pedig mindenképp szeretnénk kicsit jobban definiálni, akkor máris három aspektusát is adhatjuk e komplex de Bono-i fogalomnak. Merthogy a laterális gondolkodás:

  • egy magatartásforma, mely a kialakult percepciók és fogalmak megváltoztatására törekszik. Amolyan "ne légy lusta, láss másképp" attitűd.

  • egy problémamegoldó módszer, amely szokatlan, látszólag illogikus módon keres egy új, hatékony megoldásokat.

  • egy gondolkodási technika, amely kiegészíti a jelenleg uralkodó, jól belénk sulykolt logikai/elemző/kritikai gondolkodást.

És hogy honnan jön az elnevezés? Miért laterális a „laterális”?

Nos, képzeljünk egy hegymászót, aki a csúcs felé kapaszkodik, de félúton elakad szerencsétlen. Jobb híján oldalirányban, jobbra vagy balra keres a falon fogást. Így elmozdulva új perspektíva tárulhat fel előtte, észrevehet egy olyan kapaszkodót, egy olyan irányt, amit addig nem látott. És máris tovább tud mászni fölfelé.

Egy máltai Londonban


Hát ez az oldalirányba történő elmozdulás a laterális gondolkodás lényege. Ami a hagyományos logika diktálta előrehaladáshoz képest új percepciós lehetőségeket és megközelítéseket, új fogalmi meglátásokat, alternatívákat kínálhatna – gyakorlati alkalmazásával pedig: gazdagabb színesebb, kreatívabb és boldogabb világot jelenthetne számunkra.


Az éremnek persze van másik oldala is: a tudományos világ nem különösebben vette komolyan de Bono munkásságát; „áltudományosnak” bélyegezték könyveit, suta neologizmusoktól és analógiáktól terhes szövegeknek, melyeket csupán talányos anekdoták és általánosítások színesítenek.


Kétségtelen: de Bono gondolatvezetése néha elnagyolt és ködös; hol balladisztikusan fogalmaz, hol fárasztóan ismétli önmagát. Ennek ellenére óriási érdeme, hogy olyan fogalmi rendszert és szemléletmódot dolgozott ki,

melynek segítségével demisztifikálta és demokratizálta a kreativitást.

E sorok írója ezen két könyvét elég sokat forgatta


Nos, aki szeretne kicsit jobban megismerkedni de Bono módszertanával, kreativitást segítő technikáival, azt megnyugtatom: legfontosabb munkái 2007 óta már olvashatóak magyarul (Pl.: A laterális gondolkodás, A hat gondolkodó kalap, Nem minden fekete vagy fehér), de az életmű egyéb könyvei is szépen megtalálhatóak a hazai könyvesboltokban.


Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezen nehéz, poszt-pandémiás időkben a világnak érdemes volna újrafelfedeznie őt magának. Igen, éljünk minél többen, minél gyakrabban „laterálisan”.


Edward de Bono 88 évet élt így.




Felhasznált irodalom:

Edward de Bono: Lateral Thinking – A Textbook of Creativity, Penguin Books, 1970

Edward de Bono: I am Right, You are Wrong, Penguin Books, 1990

https://www.debono.com/

https://www.thetimes.co.uk/article/edward-de-bono-obituary-p8n5d8tlp

https://www.theguardian.com/books/2021/jun/10/edward-de-bono-obituary

https://www.um.edu.mt/create/aboutus

https://en.wikipedia.org/wiki/Edward_de_Bono

https://newsbook.com.mt/en/edward-de-bono-passes-away-aged-88/

https://www.independent.com.mt/articles/2021-06-10/local-news/Lateral-thinker-Edward-Debono-dies-aged-88-6736234193