Elrajtolt a 70. Cannes Lions!

70 évvel ezelőtt került először megrendezésre a reklámszakma nagy megmérettetése, a mára óriási üzletté izmosodott Cannes Lions Kreativitás Fesztivál. Persze kezdetben nem volt ennyire ambiciózus a névadás – 70 évvel ezelőtt még csupán a reklámfilmek tekintetében mérte össze tudását egyik reklámos a másikkal, és kapott érte egy jópofa, a velencei Szent Márk tér faragott oroszlánjait mintázó/utánzó trófeát (amiről egy alkalommal maga Stefan Sagmeister állapította meg: „Micsoda ormótlan dizájn! Ki látott már kétlábú oroszlánt?)

70 év alatt azonban nagyot fordult a világ,

és a cannes-i fesztivál rendesen felszívta magát.

A szervezők évről évre újabb és újabb „kategóriaorgiát" szerveznek, reklámszakember legyen a talpán, aki képes ki- és eligazodni a számtalan nevezési opció, fő- és szubkategóriák labirintusában (elárulom: senki nem képes). A díj, és a vele járó dicsőség, szakmai elismerés persze minden fáradozást megér – és Cannes ezen dolgozik, hogy ennek érzetét meg is adja.

A 70 év alatt nemcsak a nevezési kategóriák szaporodtak meg, de a nevezési díjak is látványosan megnőttek; a belépőt pedig lassan aranyárban mérik. Persze a szervezők tudják jól: a reklámos is csak ember, őt is megérinti a kognitív torzítás: azt értékeli, ami sokba kerül. A Cannes Lions rendezvénymodelljében az a csodálatos, hogy lényegében minden eleme arról szól: „fizess, ha tudsz!” Mondjuk úgy: szép és kifinomult irónia, hogy a reklámszakma, amely imázsokat épít, percepciót és érzést tesz fogyaszthatóvá – lényegében maga is egy percepciós csapda áldozata, és évről évre egyre nagyobb áhítattal és várakozással kajálja be Cannes varázslatát. (És ez alól jelen sorok írója sem kivétel.)

De nézzük, idén mit tartogat számunkra a fesztivál. Kezdjük a nagyágyúkkal.

Lee Clow, a veteránok veteránja (péntek, 13:15) arról fog mesélni, amiről mesélnie kell: az Apple számára készített „Here's to the crazy ones” kampányról; hogy milyen volt Steve Jobsszal együtt dolgozni; hogy mit jelentett reklámot csinálni a 80-as években. Meg minden másról. Talán megtudhatunk valami újat is tőle.

Jeff Goodby (kedd, 12:15) a kreativitás jövőjéről fog beszélni az AI, a ChatGPT és a DALL-E tükörében. A téma forró, mint a hajnali pite – nem is intelligens az a reklámszakember, aki most nem erőlteti bele mindenbe az AI-t, esetleg nem bízza meg a recepcióst, hogy egy napra promptoljon az ügyfeleknek – úgyhogy izgatottak vagyunk, várjuk Jefftől az iránymutatást. Csak nehogy a végén azt mondja, széles mosollyal az ő arcán, hogy: „got GPT?”

John Hegarty – apropó: Sir John Hegarty, a BBH reklámügynökség egykori alapítója, kreatívigazgatója, jelenleg pedig a The Garage Soho & The Business of Creativity elnevezésű vállalkozás vezére az „It's not content creators OR adland creatives but BOTH” címmel tart előadást (szerda 14:00). Fogalmam nincs miről. De kíváncsi vagyok rá, hiszen mégiscsak brit, mégiscsak lovag, mégiscsak legenda.

Aztán van itt egy másik Szőr: Martin Sorellre tessék gondolni, a nagy, az elpusztíthatatlan, az örök visszatérő Martinra. Most az S4 Capital első embereként (nem tudom, a cége mivel foglalkozik, de a nevében ott a „tőke”, és valószínűleg nem Marx szellemiségében viszonyul hozzá) arról fog értekezni (hétfő, 12:15), hogy „What's now, near and next in the digital revolution”. Hát, ezt kábé minden évben elmondja; kérem, tessék megtenni a téteket, vajon hányszor hangzanak el majd az „AI”, a „challenge”, a „growth” és „transformation” kifejezések.

Aztán találkozhatunk még Rory Sutherlanddel (péntek, 13:00). Nos, ha valakit, akkor őt mindenképp érdemes elcsípni. Rory okos, és okosakat is mond. Ráadásul humoros, szórakoztató és mindenképp elgondolkodtató aspektusait villantja fel az emberi természetnek – hát persze, hogy a viselkedési közgazdaságtan segítségével! „Precisely wrong or vaguely Right? The miraculous power of uncreativity” címmel tart előadást, és már e remek címadásból sejthetjük: más ligáról van itt szó, kérem szépen.

Ezen a nyomvonalon haladva nem kerülhetjük meg Orlando Wood (figyelem! nem összekeverendő Mr. Bloommal!), a System 1 Group legfőbb innovációs szakemberének előadását (szerda, 15:30), melynek témája: „The triple opportunity of attention”. A tényalapú marketing köszönt itt ránk, és újra felértékelődik a kreativitás, illetve annak szerepe a mentális elérhetőség növelésében. Ez jónak ígérkezik, mindenképp.

És persze Les Binet! Az adam&eveDDB reklámügynökség hatásossági guruját, aki „The 3rd age of effectiveness” címmel mesél (kedd, 10:30) a digitális világ analitikáinak félrevezető és manipulatív valóságáról. Igazi „eye-opener” előadás, különösen azoknak a marketinges/reklámos szakembereknek, akik nem értik, hogy egy ponton túl miért nem nőnek az „organikus” lájkok a Facebook oldalukon.

De ne feledkezzünk meg a jó nevű celebritásokról se!

Eva Longorina (szerda, 12:15) „Representing stories of worth” címmel tart előadást a Debussy terem színpadán – olyan kérdéseket feszegetve, hogy: milyen szerepet játszhatnak a márkák az előítéletek és a sztereotípiák felszámolásában? Hogyan tudja az ember kibontakoztatni a kreativitását? Mit jelent értékes nőnek lenni 2023-ban?

Találkozhatunk az olimpiai bajnok sprinterrel, Michael Johnsonnal (csütörtök, 11:45), aki arról értekezik, hogy a sportoló hogyan hallassa a hangját.

David Droga (hétfő, 11:30) is megtartja a szokásos Accenture Song-os PR-előadását; ő ilyen értelemben inkább átcsúszott a celebek világába. De ez neki tetszik, jól érzi magát benne.

Spike Lee (péntek, 10:00) az ő kreatív utazásáról fog beszélni; Halle Barry pedig az egyenlőség, az előítéletek és tabuk alkotói folyamatban betöltött szerepét fogja körbejárni. (Nem tudom, hogy ez mit jelent, de majd kiderül...)

Egyébként pedig lesz itt minden, ami reklámos, marketinges szemnek-szájnak ingere – csak győzzük megtalálni a megfelelő helyszíneken, a megfelelő embereket.

Sokan lesznek.

Úgyhogy: hajrá, reklámos Cannes-ibálok! Jó étvágyakat kívánunk.