Gladwell, Questlove és a világ leghosszabb válasza
- Levente Kovacs
- Jun 25
- 2 min read
Ó, mennyi kellemetlen vállalati PR-huszár toporog a cannes színpadokon! Micsoda kínos, öntömjénező mondatok puffannak a világot jelentő deszkákon a „storytelling”, a „márkafilozófia” és a „meaningful engagement” nevében! Hová tűnt a józan ész a reklámszakmából?, idézhetnénk Bob Hoffmant, és nem véletlenül, ám jogosan.
Viszont vannak jó híreink is!
A Velencei-tó vízszintjénél is sekélyesebb, ám a megfelelő összeggel szponzorált előadások között még így is találhatunk néhány valódi gyöngyszemet. Olyan emberek beszélgetéseit, akiket órákon át lehetne hallgatni, merthogy érdekesek, szellemesek, eredeti gondolatokkal és történetekkel bírnak – és
nem ChatGPT-vel iratott, LinkedInre optimalizált okosságokat böfögnek föl két croissant között.
Ilyen két arc például Malcolm Gladwell és Questlove, akiknek a beszélgetése azzal a nagyvonalú címmel lett beharangozva, hogy azt mondja: Unscripted:How Stories Capture Attention Across Cultures and Media, ám diskurzusuk valójában sokkal többről, vagyis: minden másról szólt.
Gladwellt talán nem kell bemutatni. Én nagyon bírom a könyveit (Fordulópont, Ösztönösen, Dávid és Góliát, Bombázó maffia...) a podcastjait (pl.: Revisionist History) és persze a visszafogott, de hatalmas tudásról árulkodó stílusát. Igaz, az outfitjével kicsit meglepett: mintha labdaszedőnek öltözött volna az Australian Open döntőjében, esetleg egy szabadnapos állatkerti gondozónak a Sydney Zoo-ból. Hiába, nagy a kánikula.
Ami Questlove-ot illeti... bevallom, őt nem ismertem „személyesen”, aztán rájöttem, hogy igen; hiszen a The Tonight Showban, Jimmy Fallon mellett az ő zenekara, a The Roots muzsikál. Questlove – böcsületes nevén: Ahmir Khalib Thompson – egyébként dobol, zenei producer, DJ, filmrendező (2022-ben Oscart nyert Summer of Soul című dokumentumfilmjével, bakker!), és zenei újságíró, könyvet ír, szakácskodik és még színész is – szóval mindent művel, amiről egy reklámszakember álmodozik, de végül nem sikerül tisztességesen megcsinálnia.
Egy kis Roots-ízelítő
A beszélgetést Gladwell egy privát sztorival indítja, ami annyira finom és elegáns önpromó, hogy tőle egyáltalán nem zavar. Az USÁ-ban mindjobban elharapozó fegyveres erőszakról szóló könyvének – The American Way of Killing – audio-verziójához keresett zenei aláfestést. Egyik zenész barátja átküldte neki a témához kapcsolódó dalát, a címe: Troubles. Gladwellt teljesen lenyűgözte a dal. Hogy milyen bámulatosan képes
3 percben megfogalmazni mindazt, amit ő 300 oldalon próbált elmondani.
Ezt csak érdekességként tettem ide
És jön is az első kérdése Questlove-hoz: hogyan működik a történetmesélés egy dalban? Mi a különbség aközött, hogy zenében vagy prózában mondunk el egy sztorit? És hogy még tovább emeljük a tétet:
mégis mitől jó egy dal?
Nos, Questlove válaszát nem tudom összefoglalni. Különösen azért sem, mert egy 20 perces mondatban válaszolt – a felénél kiszólt a közönséghez: „Sajnálom, ez most a világ leghosszabb válasza” –, ám ebben a 20 percben felvillant egy igazán izgalmas és kacifántos életútja egy embernek, a West Philadelphiai gettóvilágtól, az első utcai zenélésen és első francia koncertsikeren át a Jimmy Fallon Showig.
A végén persze nem sikerült megtudnunk, mitől hatásos egy dal.
Egye fene. Majd legközelebb.
