Javított "Reklámtörténelem" (No.1.)
Szigorúak vagyunk: reklámtörténelem témájú könyvben ilyen tévedés megengedhetetlen. William Bernbach ügynökségének nevét akkor is illik pontosan leírni, ha az egész szövegben csupán háromszor szólunk róla. Ha egyetlen oldalon említjük háromszor, akkor pláne.
Krtikánk tárgya
1949-ben William Bernbach két másik reklámos kollégája, Ned Doyle és Maxwell Dane társaságában alapította meg reklámügynökségét, amit aztán nevük kezdőbetűiből (Doyle, Dane, Bernbach) meglehetősen fantáziátlanul ugyan, de DDB-re kereszteltek. A betűk sorrendjét sorsolással döntötték el.
Úgy tűnik, a Több mint reklámtörténelem című könyvben is elég komoly szerepet kapott a véletlen: a Bernbachról szóló passzusban (223. old) ügynökségének hárombetűs neve így tudott egy oldalon háromból kétszer (!) rosszul megjelenni. Egyszer BBO, aztán DDB (ez talált), majd BBD formában. Más helyütt Bernbach már úgy kerül említésre, mint a BBDO reklámügynökség alapítója (40. oldal). Nyilván véletlenül.
A legendás triumvirátus: Ned Doyle, Maxwell Dane, William Bernbach
Bernbach új színt, új szellemiséget hozott a 60-as évek reklámkultúrájába, ügynöksége az ún. kreatívforradalom élharcosa, legfőbb fáklyavívője volt. A korszak repetitív, agresszív, fogyasztót lenéző reklámjaival szemben a humor, az intellektus, az őszinteség hangját képviselte. A DDB-nél olyan reklámok készültek, melyek partnerként tekintettek a fogyasztóra; nem inzultálni akarták, de közvetlenül, őszintén megszólítani; összekacsintani vele, megmosolyogtatni, és úgy hatni rá, hogy a zsebben közben ne nyíljon ki a bicska.
Miként egy magyar irodalomtörténeti munkában sem elfogadható, hogy a 20. század hazai irodalmának meghatározó orgánumát, a Nyugatot pontatlanul idézzük be (Kelet, Észak, Dél – ezek szerkesztő/lektor hiányában is érvénytelen megoldások), akként a reklámtörténelem egyik legnagyobb hatású, leghíresebb ügynökségét sem illik tévesen megnevezni.
Ne bízzuk hát a véletlenre.
