Putney Swope: a leggonoszabb film a reklámcsinálás világáról
A reklám világáról már sokan, sokféle filmet csináltak. Jót is, rosszat is; komolyat és komolytalant; romantikusat, humorosat, szatírikusat. A spektrum lényegében a Mi kell a nőnek?-től a Mad Men-ig ível, számos variánssal és többféle kombinációban, de azokat most nem taglalnám. Viszont van egy mérföldkő. Egy igazi gyöngyszem. Putney Swope.
Az öreg Robert Downey (bizony ám, nem a junior, hanem a senior) a reklámőrültség hőskorában, 1969-ben készített remekműve méltatlanul elfeledett klasszikus, egy semmihez nem fogható téboly erről a reklámnak nevezett tébolyról. Politikailag tökéletesen inkorrekt; könnyedén döngöli földbe korának társadalmi, kulturális, szexuális tabuit; és olyan bátran rendszerkritikus, olyan hanyagul gyalázza szét a fogyasztói társadalmat, hogy azt még a puzsérok is megirigyelnék, bármelyik csillagrendszerben.
De nézzük, miről is szól a film.
Egy amerikai reklámügynökség legfőbb embere hirtelen meghal; a megüresedett pozíciót – egy balul sikerült szavazás után – a management egyetlen színesbőrű tagja, egy Putney Swope nevű pasas foglalja el. Swope első lépése, hogy kivágja az összes fehéret az ügynökségtől, helyükre pedig a saját családját, rokonságát és haverjait ülteti. Feketéket, persze, egytől-egyig. A céget Truth & Soul Inc.-ra (mi másra?) nevezi át, és megszabadul azoktól az ügyfelektől, akik játékfegyvereket, cigarettát vagy alkoholt akarnak reklámozni. Swope vezetésével az ügynökség felháborítóan őszinte, pimaszul szókimondó reklámokat kezd készíteni. És még az amerikai elnöknél is kihúzzák a gyufát...
Túlzás nélkül állíthatjuk: a Putney Swope a reklámkészítés világának legszókimondóbb – és ennek megfelelően: leggonoszabb filmje. Nem a bárgyú színészi játék és nem is az anarchista rendezés, hanem a valóságba hajló abszurditása miatt imádnivaló. Görbe tükröt tart a szakma minden szereplője, reklámcsinálók, marketingesek és megrendelők elé egyaránt; és bár kegyetlen humorral szórakoztat, akár tanulhatnánk is abból a tükörképből.
Meglepődnénk rajta, mennyire nem torzít.
