- Fazekas László
Amikor a HR átveszi az uralmat
Most olyan őszirózsás, rovatindítós kedvünk van; ennek a forradalmi hangulatnak a manifesztuma ez a túlfűtött, kódolt névadás, a Hyde Park Corner. Igen, olyan fórumnak szánjuk ezt, ha online is, ahol fel lehet szólalni. Ahol a hazai reklám- és kommunikációs iparág szereplői számára biztosítunk felületet és lehetőséget, hogy megosszák velünk, a világgal, amit a szakmáról, annak állapotjáról, jelenéről, jövőjéről, bármilyéről gondolnak. Bizony, ez nem csekény vállalás. Annyi kell csupán hozzá, hogy az embernek legyen ideje, energiája – és ami a lényeg: értelmes mondanivalója valamiről. (Ami, mondjuk, soha nem árt, különösen ebben a szakmában.) Szabad a pálya, kérem, határ a csillagos ég, nincsenek korlátok, a téma csak a földön hever és a többi. A Reklámtörténet pedig büszkén közzéteszi az írást, mindenki örömére. Nem kell hozzá engedélyt kérni egyetlen főszerkesztőtől sem.
S hogy mindezt mi végre?
Annyian rombolták már ezt a mi kis csóri reklámvilágunkat; talán még nem késő nekilátni az építkezésnek. És ahhoz, bizony, fontos volna, hogy meghallgassuk egymást. Hogy akár tanuljunk is egymástól. Aztán ki tudja? Lehet, hogy hiába minden. Vagy mégsem? Mégis? Örkényi kérdés. Mi mindenesetre jól belepökünk a tenyerünkbe, aztán csináljuk. Nem ígérünk vattacukrot; közben biztosan fog potyogni forgács. Némi könnycsepp is, talán.
A Hyde Park Corneren elsőként Fazekas László, a Games for Business|BOOKR Kids marketingvezetője szólal meg, és osztja meg velünk Internet Hungary-s élményeit.
Az Internet Hungaryn jártam. Nem először. Sokadszorra. A szakmai ismerősi körömben sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy „csak a buli, meg a networking miatt megyek”. Jó, jó, ez is igaz, de én valahogy minden évben megtalálom azt a pár előadást is, ami miatt elmondhatom, hogy igen, volt megint értelme, hogy ott voltam. Ez most sem volt másképp, viszont volt valami, amire felfigyeltem és meglepett.
Végignéztem a második napi felhozatalt és úgy döntöttem, hogy engem leginkább a lila terem fog érdekelni, melynek „Stratégia” volt az elnevezése. Gondoltam, ebből baj nem lehet, tekintve, hogy a munkám során is ezen a területen mozgok leginkább.
Már az első előadásra odaértem tekintve, hogy gyerekes szülőként, hiába fekszem le bármikor este (természetesen az esti bulin én is ott voltam) reggel 6-kor mint az óramű, úgy nyílik ki a szemem. Tehát akkor neki is ugrottam az „elejétől” a napnak és mit tapasztaltam? Azt, hogy
nagyjából egész nap a HR gondolat körébe tartozó előadások voltak.
Roppant érdekesek voltak egyébként, ezzel semmi gond nem volt. Sőt. Elmondhatom, hogy internet-hungaryzésem történetében először fordult velem elő, hogy konkrétan egész nap ugyanabban a teremben voltam – és nem azért, mert szundikáltam a sarokban. Sorra jöttek az érdekesebbnél érdekesebb előadások. Igaz, hogy volt közben egy Ambrus Attilás „showműsor” is, de az sem volt annyira zavaró. Egyébként érdekes módon (vagy írhatnám azt is, hogy nem meglepő módon) a TÖMEG leginkább erre az „előadásra” volt kíváncsi. Pedig ez volt talán a leggyengébb az összes közül.
Na de mindegy is. Vissza a témához. Szóval egész nap repkedtek a gondolatok a HR körül a „Stratégia” fedőnevű teremben. Mi ezzel a gond? Semmi. És miért történik mindez?
Mert gond van!
HR szempontból olyan kihívások és átalakulások vannak a piacon, amit nehezen tud lekezelni a szakma és a benne dolgozó vállalatok. Lassan (egyes esetekben sajnos nagyon lassan) rájönnek a vállalatok, hogy valóban
a megfelelő munkaerőn és a munkaerő megfelelő kezelésén múlik sok minden, többek között az üzleti siker is.
Persze rengeteg tényező van még ezen kívül is – de gondoljunk csak bele! Hiába van jó ötlet, hiába van megfelelő erőforrás, hiába jó a timing stb., ha nincsen megfelelő munkaerő, ha nincsen megfelelően onboardolva, ha nincsen megfelelően továbbképezve és megtartva a vállalatnál, akkor bizony ennek komoly hatása lesz a számokra.
A nap végén viszont a számok érdeklik a magas tornyokban trónolókat.
Csak hát miközben mindenki dinamikus, meg versenyképes, meg nemzetközi és hasonló akar lenni, sokszor elfelejti, hogy valójában náluk is emberek dolgoznak (még egy ideig legalábbis), akiknek rengeteg problémájuk van – amikkel bizony foglalkozni kéne, a megoldásukban segíteni.
Idéznék pár előadáscímet, és érezni fogja mindenki:
„Gonosz és veszélyes emberek”
„A munkahelyi belső terroristák hétköznapjai” (ez egy kifejezetten jó cím)
„El tudsz távolodni a valóságodtól, hogy tisztán láss?”
„Mások előtt nyilvánosan, szemtől szemben a gonosszal.”
„Üzleti tárgyalás az ördöggel.”
„Gonosz és nehéz emberek kezelése a munkahelyeken, a csoportokban.”
„A hazugsággal telt entrée.”
„Találkoztam és beszéltem már gonoszokkal. Kezelnem kellett őket.”
és a kedvencem:
„Sírni csak a WC-ben ér?”
Nagyon szépen mutatja a felhozatal, hogy van gond. Mondjuk, ha ezt a felhozatalt látná egy leendő munkavállaló, akkor lehet, hogy inkább visszaülne még az iskolapadba pár évet. És az egészben az a sokkoló, hogy ezek a témák „csak” azt ecsetelik, hogy mi van akkor, ha már ott van valaki egy cégben.
Mi történik előtte? Ott is van gond? Nem árulok el nagy titkot: van.
Sajnos a fiatalok (utánpótlás) többsége már nem feltétlenül itthon (ami egyébként bizonyos szempontból teljesen érthető) képzeli el a jövőjét.
Ez pedig több kérdést vet fel:
– Nem lehet, hogy a vállalatok még mindig nem értették meg, hogy a leendő munkatársak levadászásánál nem csak az itthoni, hanemi a nemzetközi cégekkel is versenyeznek?
– Nem lehet, hogy az a baj, hogy a megközelítés is rossz már alapjaiban? Ki kéne alakítani a megfelelő környezetet és adottságokat ahhoz, hogy ezek a fiatalok akarjanak oda menni dolgozni. Akarjanak tanulni és utána megfelelően teljesíteni.
– Nem lehet, hogy azért nem figyelnek fel ezekre a vállalatokra, mert a recruitment kommunikációjuk nem olyan izgalmas és releváns, mint azt „házon belül” ők gondolják?
– Nem lehet , hogy azzal van a baj, hogy a munkavállalók nem azt kapják, amit ígértek, előrevetítettek nekik a kiválasztás folyamán?
Vagy ott van mondjuk a vállalatnál dolgozók ösztönzése (motiváció) vagy továbbképzése (training), ami kifejezetten összetett probléma a generációk közötti gap vagy éppen a lokációk különbözősége miatt.
Az egyes korcsoportokat más és más szolgáltatások érdeklik, ösztönzik. Például az egyik annak örülne, ha lenne parkolóhelye a garázsban; a másikat inkább az érdekli, hogy pénteken otthonról dolgozzon. Lehet, hogy az egyik már a háta közepére kívánja a munkát, mert úgy belefásult; míg a másik lelkes, szeretné megérteni, hogy mi a szerepe a nagy gépezetben és értékes része akar lenni a szervezetnek. Ilyenkor mindig eszembe jut a Macskafogó című klasszikusból a kutatólaboros jelenet.
De egy gyakorlott HR-esnek azt sem kell bemutatni, hogy milyen kihívást jelent egy olyan sales training összehozása, ahol nem digitális formában, hanem offline kell tudni kiegyensúlyozott teljesítményt elérni egy több-lokációs szcenárióban.
De ezek a problémák csodálatosan megjelennek akkor is, amikor a vállalatok digitális transzformációjáról beszélünk.
Erről rengetegen beszélnek és ettől hangos a piac egy ideje, de nagyon sokan vagy bele sem kezdtek még, vagy már egyszer megpróbálták, de nem volt sikeres és a kedvük is elment tőle.
Minket a Games for Businessnél a munkatársak digitalizációja nem csak a hagyományos folyamataik (onboarding, belső képzések vagy épp a megtartás) oldaláról foglalkoztat, de az utóbbi időben a témával kapcsolatos ismereteik bővítése is kiemelt cél.
Az alapján, amit mi látunk munkánk során, teljesen egyértelmű volt számunkra,
hogy van gond, és hatékony megoldások kellenek.
De az, hogy akkora a gond, hogy már az Internet Hungaryn egy külön terem, ami „Stratégia” elnevezéssel fut, majdhogynem csak ettől hangos – azért engem is meglepett. Sőt, annak a kerekasztalnak a végkövetkeztetése is HR kicsengésű lett, aminek résztvevője voltam a „Kereskedelem” (narancs) teremben.
Titeket milyen HR-hez kapcsolódó problémakör foglalkoztat leginkább mostanában?
A cikk szerzője:
Fazekas László
Head of Marketing
Games for Business | BOOKR Kids
