top of page
  • Writer's pictureLevente Kovacs

Kis magyar sufnituning

Updated: Apr 3

Nem találunk szavakat. Kénytelenek vagyunk így, ezzel a mondattal, ahogyan az arisztokrata-futballista múlttal bíró író tette egykoron, mert a helyzet bonyolult (cseles!), és miként a Termelési-regény sem annyira a termelés regénye, hanem az elbeszélés nehézségéé (vö. Oskola, határ), akként a Magyar Telekom legújabb opusza sem csupán egy reklám Szoboszlai Dominikkal, Dominikkel (már az illeszkedés is kérdéses), ellenben metareklám is egyben, önmagára utalva mutat túl önmagán, és beszél a hazai reklámcsinálás állapotjáról, lehetőségeiről, nehézségéről. És persze legyünk önkritikusak: miközben az értékelés-értelmezés rengetegén próbáljuk átjátszani magunkat, mi sem járunk különbül; küzdelmünk az értékelés-értelmezés problematikusságáról is árulkodik, ez csak természetes.

 

Meg vagyunk kövülve. És igen, ez valóban dermesztően elképesztő, mert amit most látunk,

az reklám- és kultúrtörténeti pillanat, mégpedig a javából.

Mert bár szerepeltek sztárok magyar reklámokban (Bruce „Hell Energy” Willis, Larry „Mol” Hagman, Andre „Norbi Update” Agassi), mi több, futballista vonalon is kaptunk márkaarcot Szentkirályi Figo, Détári Döme vagy a hazatérő Puskás Öcsi személyében – ám ők mind szögre akasztott csukával, amolyan nyugdíjkiegészítésként arcoskodtak. Szoboszlai Dominik esetében viszont egy igazi futballistáról beszélünk, egy kurrens és potens, milliárdokat érő játékosról, aki nemcsak aktívan, de világszínvonalon kergeti a pöttyöst – és akit egy nagy, világhírű márka igazolt le a brand ambassador posztjára, végre.












A levegő kevés, pedig van. Úgy tűnik, ezt a Telekom (Deutsche) háza táján is felismerték, a légüres teret. Rádöbbentek, hogy a purpose-től fulladozó imázst – a korábbi évek digitális téblábolása után – érdemes volna valami megbízható, disztinktív márkaazonosítóval feltun... – de csitt, még ne mondjunk varázsigét! Inkább így: ...disztinktív márkaazonosítóval felturbózni. Kétségtelen, erre Szoboszlai karaktere tökéletes választás. A srác tehetséges, sikeres, jóképű; a miénk, magyaroké; népszerűsíti hazánk futballját, öregbíti hírnevünket; példát mutat az egész világnak tizenhatoson innen és túl; mi pedig szeretnénk, mit szeretnénk: vágyunk olyanok lenni, mint ő. Satöbbi, satöbbi. Gondoljunk csak bele: aki mostantól meglátja Szobót, egyből a T-re gondol. A srác olyan halo-effektust kreálhat a Telekom számára, amit még a Holdról (khm) is látni. Ma-holnap pedig még az éhes disznó is magenta színű focilabdával fog álmodni. Szóval ez nem kispálya. Csakhát. E reklám láttán rögvest megfogalmazódik bennünk a kérdés:

ez a tuning, ez tulajdonképpen micsoda?

Továbbá: mi köze van Szoboszlaihoz?



Középeurópaiak vagyunk: az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény. Lássuk be, hogy a tuning a mi közép-európai néplelkünk számára sajátos jelentéssel bír. Nincs nagy megfejtése, annyit tesz: bütykölés, házibarkács, buhera. Amikor olcsón, okosba' csináljuk meg a dolgokat. Pimpelünk, mókolunk kicsit vagy megkérjük rá a havert. Mekkmesterség ez, cégtábla nélküli. (Mi ne értenénk mindenhez? Mi, magyarok?!) Mert a tuning: furmányos up-grade. Csak a látszatról szól; hogy adjuk az optikát. Tökéletes spektákulum. Amit a szükség, a kényszer szül. Íme a logikai szerkezet: nincs valami ›› tuningolunk ›› megvan az a valami. A tuning egy teljesítmény-, állag- és látványjavító praktika alkalmazása, mellyel végül elérjük a minthát. Büszkék vagyunk rá, hogy úgy tűnünk: megszereztük. Ilyen értelemben azt állítani, hogy [a tuning] benned is megvan – kissé előnytelen ígéret. Mi több, olyan logikai bukfenc, amiből nem lehet felállni, csak nagyon szédölögve, hülyén.

 

Gyomrunk remeg a fölindultságtól. De mielőtt bárki félreértené, jöjjön a pontosítás, a fine-tuning: Szoboszlai istenadta nagy tehetség. Ez nem kérdés. Veleszületett adottságok és szerzett képességek sajátos konstellációja. Aki kemény munkával, akarással és kitartással; lehetőségeinek és képességeinek okos és tudatos kiaknázásával jutott el oda, ahova.

Ezért aztán semmi köze a tuninghoz – pláne a magyar tuninghoz.

Arra ott van az összes többi hazai focista. Talán jobb így fogalmazni: Szoboszlai rendelkezik egyfajta belső eltökéltséggel, mentális elszántsággal, melynek segítségével képes feltuningolni önmagát – értsd: „összeszedni minden erejét”; „mozgósítani magában valami plusz energiát”; „nem feladni”; „felszívni magát”; és hasonló kifejezéseket lehet szépen gyűjteni, melyek kifejezhetik a „kicsiből kihozni a nagyot” varázsos gondolatát. Sajnos, a tuning kifejezés ezen jelentésmező megragadására nyelvileg (egyelőre) nem megfelelő, hogy más ne mondjunk: szemantikai öngól.

 

Kétség és remény közt hányódunk. Igaz, már nem a tuning-problematika miatt, hanem az elkészült reklámfilm processzusa okán. Mert egyfelől megérkezett közénk Szoboszlai mint a Telekom új arca; másfelől szerepel egy olyan spotban, amely nem túl előnyösen mutatja meg ezt az arcot, és nem csupán optikailag. Ez a tény sajnálatos, de nem lehet a véletlen műve! Biztosak vagyunk benne, hogy ezt a briefet nem a hazai marketingcsapat kérte. (Akkor a kreatívok utcára mentek volna, kitört volna a forradalom.) Abban is biztosak lehetünk, hogy születtek sokkal jobb ötletek Dominikkal, Dominiknak. Ám amitől tartunk, az a központi akarat, a német anyacég nyomása. Ez lehetett az oka végül mindennek. Is.

 

Ennyire ki lennénk szolgáltatva a viszonyainknak? Úgy tűnik, igen. Ám mi éppen ezért, e viszonyok miatt reméljük, hogy készült ennél jobb, nagyobb formátumú alkotás a mi labdarúgónkkal. Képtelenség, hogy ha a Magyar Telekom hosszú távú együttműködést köt egy ilyen értékes játékossal, akkor azt ne a Deutsche Telekom fizesse. Akkor viszont

miért érné meg sufnituningban forgatni szegénnyel egy reklámot,

kiszámíthatóan közhelyes, sután előadott szöveggel, amire még a nagymamák is azt mondják: cringe? Ehhez Szoboszlai túl sokat ér, túl liverpooli középpályás, túl nagy a márkaereje – és túl közel vagyunk a foci EB-hez.

 

Megmenekülnek, édes jó vezérigazgató elvtárs? Meg. Abban biztosak lehetünk. Szoboszlai személye, és az ő megfontolt, körültekintő menedzsmentje a garanciája, hogy amit most láttunk, látunk vele, az csupán egy könnyed bemelegítés, önfeledt szotyizás még a hazai közönség számára. És hamarosan rendesen pályára lép, ahogy azt kell. Mert rozsdás bökőt, hogy készült valahol egy márkaplatform, íródott egy mondat, forgattak egy normális reklámfilmet (kellett!), ami majd megmagyaráz sok mindent; például a nyelvi kínlódást ezzel a tuninggal, és megbocsáthatóvá teszi ezt a monológot is Dominikkal, adja Isten.

 

Akkor majd kiderül, hogy a Magyar Telekom mire képes. Megvan-e benne az a plusz. Ki tudja-e a kicsiből hozni a nagyot.

Az lesz a nagy magyar tuning.

 


A kurzívval szedett mondatok Esterházy Péter Termelési-regény című könyvéből származó idézetek. A Kossuth-díjas író Esterházy Mátyás nagybátyja – azé a futball-menedzseré, aki nem mellékesen Szoboszlai Dominik ügynöke.



Comments


Gerety_2021_Redefining Creative Benchmarks without date_Fotor.jpg
never-read.gif

Iratkozz fel! Most vagy soha.

Megéri: 10%-os kedvezményt 

kapsz érte az RT-shopban

raise-the-standard.gif
RT-anim-small 2.gif
bottom of page