Álljunk meg egy fősorra!
- Limdauer Andras
- Jun 12, 2020
- 2 min read
Updated: Jun 17
Ez a hirdetés 1968. augusztus 2-án jelent meg, a Life magazinban*. Martin Luther Kinget 1968 áprilisában gyilkolták meg. Valószínűsíthetjük, hogy a St. Louisban nevelkedett, de akkoriban már New Yorkban dolgozó reklámszövegíró, bizonyos Robert M. Oksner** kellőképp tájékozott volt, és hatottak rá az események. Abban viszont biztosak lehetünk: Oksner álmodni sem merte volna, hogy 52 év múlva a Reklámtörténet főhadiszállásán egy blogbejegyzést fogunk kanyarítani róla.
„Jó úton jár ahhoz, hogy nagyszerű sebész legyen. Most itt az alkalom, hogy ebben megakadályozd.”
Bizony, erre a két mondatra azonnal felkapod a fejed, mert 1.) vagy felháborít, miért is kellene megakadályozni ezt az afroamerikai fiatalembert, hogy sebész legyen; 2.) vagy már a gondolatától is rosszul vagy, hogy belőle sebész lehet.
Aztán jön a body copy első mondata, ami rögtön feloldja a talányt, pontosabban: meghozza a kellő „a-ha” élményt, aminek hatására 1.) vagy elpárolog a felháborodás, és az olvasóban helyreáll a világ rendje; 2.) vagy az ember rádöbben, hogy valójában behúzták a csőbe, mi több, komplett hülyét csináltak belőle.
„Ehhez csupán tovább kell lapoznod ezt az oldalt.”
Mert ez talán a legzseniálisabb az egészben: az is elolvassa a kenyérszöveg első mondatát, akiről biztosan tudni, hogy soha egy árva centet sem fog adományozni a szervezetnek. Viszont már késő. Hozzá is elért az üzenet, hogy a United Negro College Fund mit képvisel.
Hogy mi ez az üzenet, kérem szépen? Tökösség, elszántság, céltudatosság – amely attitűd négy évvel később egy brilliáns és sokat idézett szlogenben manifesztálódik:
A mind is a terrible thing to waste.
És ez minden elmére igaz. Bármilyen elmére. A szervezet hitvallása egyértelmű: az elmének – emberi tudatnak, képességnek, tehetségnek stb. – nincs színe, és pláne nem lehet bőrszíne.
---
Robert M. Oksner egyébként a hetvenes években a Seasame Street epizódjain is dolgozott íróként.***
