Raymond Rubicam, a kreatívforradalom előfutára

Csak ült kinn az előszobában, és türelmesen várta, hogy fogadják. Szövegírónak jelentkezett F. Wallis Armstrong philadelphiai ügynökségéhez, és remélte, hogy kap lehetőséget az interjúra. A portfólióját már odaadta, néhány fiktív, nagy buzgalommal megírt reklámszöveget, ám Armstrong csak a nap végén bukkant elő. És akkor sem volt rá ideje. “Jöjjön vissza holnap, akkor tudunk beszélni!”, dörögte az ifjúnak.

Raymond Rubicam másnap újra az előszobában ült és várt. Harmadnap szintén. Armstrong nagy ritkán elviharzott mellette, majd délután újfent közölte vele, jöjjön vissza holnap.

Ez így ment kilenc napon át. A kilencedik nap végén Rubicam bepöccent. Füstölögve hazament, tollat, papírt ragadott, és írt egy dühös, felháborodott levelet, amiről tudta, kétféle reakciót válthat ki: “vagy találkozni akarnak az írójával, vagy jól elkalapálni.” A levelet még aznap, személyesen kézbesítette Armstrongnak. És tessék, újabb bizonyíték rá, hogy néha érdemes indulatból írni: a faragatlan reklámfőnök, aki nem tudott rá időt szakítani, másnap mégiscsak magához rendelte. “A hirdetései fabatkát sem érnek, de ebben a levélben megcsillan valami”, közölte Armstrong vigyorogva, és heti húsz dolláros fizetéssel szövegíró gyakornoki állást ajánlott fel neki.

A 23 esztendős Raymond Rubicam gondolkodás nélkül elfogadta az ajánlatot. Elszánt volt, tele ambícióval, és meg akarta tanulni a mesterséget.

A TEHETSÉG MEGMUTATKOZIK

Hosszú és kanyargós utat járt be a reklámszakmáig. Szegény család nyolcadik, legkisebb gyermekeként nőtt fel; ötévesen elkerült otthonról, testvérei, rokonai viselték gondját. A kis Raymond zabolátlan, öntörvényű kamasz, nem találta sehol igazán a helyét; 15 évesen abbahagyta az iskolát, és Philadelphia felé vette az irányt. Végigcsavarogta az országot, és közben a legkülönfélébb munkákat végzi: szállodában londiner, színházban jegyszedő, mozigépész, bolti eladó, házaló ügynök, autókereskedő, riporter. Aztán megismerkedett egy lánnyal, és úgy érezte, eljött az ideje, hogy hosszabb távra tervezzen. És hát mi más kínálhat nagyobb perspektívát egy jól író, kereskedői vénával megáldott fiatalembernek, ha nem a reklámszakma?

Vándorévei során sokféle figurával találkozott, de a reklám világába lépve be kellett látnia: F. Wallis Armstrong még számára is tartogat meglepetéseket. A főnök nem volt egy kellemes ember. Zsarnok módjára bánt alkalmazottaival, gyűlölte is őt mindenki, rendesen. Rubicam számára hamar kiderült: munkaadója nemhogy elmebeteg, de magasról tesz a reklámkészítésre, és csak arra koncentrál, hogyan tud minél több pénzt kisajtolni belőle, minél tisztességtelenebbül. “A szövegíró szükséges rossz, az art direktor istenverte luxus”, hangoztatta előszeretettel, és ennek szellemében alázta saját embereit.

Rubicam három évig húzta Armstrongnál, ahol legalább megtanulta a szövegírás alapjait. Aztán átigazolt N. W. Ayer reklámügynökségéhez, és itt egy egészen másféle hangulat, másféle morál fogadta. Ilyen körülmények között végre megvillanthatta valódi tehetségét. A Steinway zongora számára készített “Halhatatlanok hangszere” kampánysort az ügyfél először nem akarta elfogadni; végül rábólintott, ám legyen, egyszer megjelenhet. Húsz év után megt