Minek nevezzelek, reklámszakember?

Legyünk őszinték: nincs még egy szakma, amely ennyire szeret tobzódni a titulusokban, a kacifántosabbnál kacifántosabb munkaköri elnevezésekben. Különösen, ha felüti fejét valami új trend, egy kommunikációs szempontból hatékonynak hitt truváj, vagy bármi egyéb okosság, ami a reklámozás hatékonyságát hivatott növelni (különösebb bizonyítékok nélkül) – és tessék, a reklám- és marketing világát máris benépesítik az újdonsült szakértők seregei.

Így történt ez az 50-es évek Amerikájában: a Madison Avenue-n és annak környékén mindenki a motivációs kutatás lázában égett, és bőszen próbálta feltérképezni az emberi psziché mélyebb mozgatórugóit. Az ügynökségek és kutatócégek névjegykártyáira kapásból olyan munkaköri leírások kerültek, hogy azt mondja: pszichometriai specialista, hipnózis-szakértő, üzenetsűrítő technológus, hangszín analitikus, operáns kondicionáló, pszichográfiai szegmentáló. (Ezek aztán idővel kipukkadtak; de az is lehet, hogy csak simán bebizonyosodott, mekkora hülyeségek.)

Ernest Dichter fogja a fejét; vajon milyen tanácsot adna ma

a motivációs kutatás atyja a közösségi médiás szakértőknek?

Manapság újra a titulusok lázában égünk: közösségi média szakértők, tartalomfejlesztők, felhasználói élmény tervezők, keresőmotor-optimalizáló stratégák, integrált dizájnerek, digitális projektmenedzserek és hasonlók népesítik be a reklám vadregényes világát.

Hogy mit is csinálnak ők pontosan? Néha még maguk sem tudják. Hogy hol lesznek, mondjuk, 10 év múlva? Szeretném hinni, hogy reklámmal fognak foglalkozni – de tartok tőle, arra a sorsra jutnak, amire az "üzenetsűrítő technológusok": elnyeli őket a feledés homálya.

Sokan szomorkodunk majd miattuk.