- Laszlo Berta
Túl a reklámon
Howard Luck Gossage-ről már tudjuk, hogy igazi reneszánsz ember volt. Imádta, ha inspiráló, érdekes emberek veszik körül. Széles körű műveltségével és mások iránti végtelen érdeklődésével érdemelte ki a "San Francisco-i Szókratész" nevet is. Amellett, hogy ügynöksége pillanatok alakult át kulturális szalonná (az író John Steinbeck, a rendező John Houston, a gyermekorvos Benjamin Spock, az épp feltörekvő hollywoodi színésznő Candice Bergen is rendszeresen feltűntek Gossage környezetében), azt is támogatta, ha kollégái a reklám mellett más értékes tevékenységekkel is foglalkoztak.
Ajtaja állandóan nyitva állt. De ez nála nem csak egy hangzatos mondás volt, Gossage igazán érdeklődött mások iránt. Dugald Stermer, aki art direktorként dolgozott, úgy tekintett Gossage-ra, mintha bátyja vagy apja lett volna.
Minden egyes nap hiányzik... Senki sem volt az életemben, aki pótolni tudta volna, és senki sincs, akihez ugyanazzal a lelkesedéssel fordulnék: "Hallottad, mi történt?", "Találd ki, mibe vágtam bele!" vagy "Szerinted érdemes ezzel foglalkoznom?"
Az ehhez hasonló közösségi szellem és emberi kapcsolatok teljesen idegenek voltak a Madison Avenue ügynökségeitől, de Gossage San Franciscóban ezzel egyáltalán nem törődött.
A kreatív agy igényli az új impulzusokat - hogy kimozduljunk a megszokott környezetből, és fejlesszük magunkat. Gossage ezért is szerette a sokoldalú embereket. Azokat is, sőt, talán főleg azokat, akik teljesen mással foglalkoztak mint ő. A folyamatos megújulás és a reklámon kívüli világra való nyitottság haszna nemcsak abban rejlik, hogy így új energiákra teszünk szert, de egyben olyan új utak is megnyilhatnak előttünk, amikre adott helyzetünkben nem is gondolunk még.
Erre kiváló példa Alice Lowe esete. Akkoriban talán ő volt az egyetlen ázsiai származású nő az amerikai reklámügynökségek dolgozói között. Ám Gossage ügynökségének Alice volt a motorja, később pedig ügyvezetője is. Így emlékezett vissza egy - ma már mondhatjuk - sorsfordítónak bizonyult beszélgetésre:
Egyik nap megemlítettem Howardnak, hogy szeretnék egy ázsiai művészeti kiállítás vezetője lenni. Egy sokmilliárd dolláros kollekcióról volt szó, amit Avery Brundage adományozott a városnak. Ám ahhoz, hogy a kiállítás vezetője lehessek, három éven át legalább heti fél napot egy tréningen kellett töltenem. Howard rámpillantott szarukeretes szemüvegén keresztül, vajon komolyan gondolom-e. Amikor látta, hogy nem viccelek, elvigyorodott, megrázta a kezemet és színpadiasan kijelentette: "Te leszel az én hozzájárulásom a kultúrához!" Nagyon boldog volt, hogy szeretném elmélyíteni az ázsiai kultúrával kapcsolatos tudásomat. Lelkesen el is hagyta az irodát, hogy egy kínai művészetről szóló könyvvel térjen vissza, és egyből el is kezdhessem képezni magamat. Teljes szabadságot adott nekem, így a múzeum összes érdekességét tanulmányozhattam.
Hogy ez miért érdekes? Mert Alice Lowe ezután 41 éven keresztül volt a San Francisco-i Ázsiai Múzeum önkéntese, később a San Francisco-i Művészeti Szervező munkacsoport tagja, majd első ázsiaiként az Ázsiai Művészeti Bizottság elnöke.
Howard Gossage biztosan tudatában volt, hogy mekkora értékkel járult hozzá a város kultúrális életéhez azzal, hogy támogatta Alice Lowe álmát. Howard korai halála után Alice bezárta az ügynökséget, hogy megőrizze a korszakalkotó kreatív műhely helyét a reklámtörténelemben, saját életét pedig a San Francisco-i művészeti szcénának szentelte.
A reklám hivatás, de nem maga az élet. Az élet sokkal több értéket tartogat számunkra, és minél többet fedezünk fel ezekből, annál jobban tudjuk művelni a hivatásunkat is.
