Flahoolick vagy?
„Flahoolick” – ez valójában egy ír kifejezés, amit Gossage dobott be a köztudatba. Jelentése: „hercegi bőkezűség, nagyvonalúság”. Ezen flahoolick mentalitás az elszánt életigenlésből fakad; a társaság, az emberi kapcsolatok, minden egyes nap, minden egyes pillanat minél teljes megéléséről szól. És Gossage ennek megfelelően is élt. Vallotta, hogy
„mindenkinek jól kell éreznie magát, miközben a világ megmentésének elkerülhetetlen feladatán fáradozik.”
És Howard Gossage azt akarja, hogy ezt a flahoolick mentalitást mindannyian magunkévá tegyük.
Az Irish Whiskey hirdetésében dobta be először a "flahoolick"-ság gondolatát.
Hogy hogyan? Költsünk el egy jó hosszú ebédet a barátainkkal. Ültessük a legnagyszerűbb koponyákat a vacsoraasztal köré, és figyeljük, mit tartogat számunkra az este. Fedezzük fel újra a levélírás gyönyörét. Vessünk papírra valamit, amire aztán érdemes rátenni a bélyeget. Adjuk postára. Várjuk ki a végét. Gossage például így barátkozott össze John Steinbeckkel, a Nobel-díjas regényíróval.
Steinbeck még rágyújt egy cigire, mielőtt megírja az Egerek és embereket.
Ezek a dolgok mindannyiunk számára adottak – és képesek tartalmasabbá, értékesebbé tenni a saját és a körülöttünk lévő emberek életét. Ne mondjunk hát le róluk, azzal az ostoba kifogással takarózva, hogy senki nem fizet egy árva fillért sem értük.
Tegyük magunkévá a könnyedség, a lazaság, a nagyvonalúság gondolatát (mégha kis hazánkban ezt nem is olyan könnyű megvalósítani).
Legyünk hát flahoolickok, barátaim!
