2025: az „először”-ök éve

Az nem lehet, hogy ne summázuk az elmúlt esztendőt; hogy ne villantsuk fel, mi történt a reklámos univerzumban és azon kívül. Mi végre volna a Reklámtörténet? Mi adná ontológiai – pláne történelmi – szükségszerűségét?

Természetesen: az önreflexió, egyfelől. Hiszen érdemes végigpillantani: honnan, hová? Mármint: szakmailag (főként és tárgyilagosan), ám megengedve magunknak némi szubjektivitást. Másfelől és költőibben közelítve az összegzés okát: miért az emlékek, miért a múltak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? De ez messzire vezet. 

Szóval a helyzet, hogy idén sok számos „először”-ben és „elsőség”-ben volt része a magyar reklámvilágnak: a Magyar Reklámszövetség először töltötte be 50. életévét; a hazai reklámos fesztivál, az Aranypenge, először lett 25; megismerhettük az első Év Ügynökségi Emberei díjat; legenerálódtak az első hazai AI-reklámok; és először tapasztalhattuk meg, hogy a cannes-i oroszlánokba, bizony, üthet a ménkű.

És hát: először készült reklám a Szerelmesfilm (istenem, milyen szép is az!) hőseivel, igaz, az azúrkéket otépézöldre cserélték. Halász Judit és Bálint András még mindig helyesek, jól áll nekik ez a szín, mégha 55 év is pittyent el, és Katából meg Jancsiból Katalin néni és János bácsi lett. Jó, hát nem Franciaországban mobiloznak, hanem itthon, c'est la vie. Ám a nosztalgia még él, és bár szívszorító, de simán kifizetődő. (Arról nem beszélve: hogyan tudnánk élni nélküle?)

Érdemes azt is felidézni, hogy először láthattuk Dzsúdlót mekizni, ám azóta sem tudjuk: kicsoda Orsi? Pedig még mindig emlékszünk rá. Különös, hogy egy ilyen egyszerű mondat képes érdekessé tenni egy reklámot. Mi volna, ha bátrabban próbálná meg érdekessé és izgalmassá tenni magát az iparág? Csak felvetem.

Aztán ott volt a Halloween: először kóstolhattunk vérnarancsos Milli rémtúrót (!), limitáltan. Pofátlan jópofaság, üde és meglepően egyszerű poén – kár, hogy radar alatt maradt, nem bontották ki (khm) jobban. Ez akár azt is bizonyíthatná, hogy van még vér a hazai marketing-kommunikációs szakma pucá... akarom mondani: túrójában. Bár ez így is bizarr és zavaros kép, mindegy. Talán érteni, mire gondolok.

És ha kitekintünk a buborékból?

Sajnos, szomorkodhattunk, hogy először halt meg Robert Redford (most a Nagy Waldo Pepper meg a Butch Cassidy és a Sundance Kölyök karaktereit nem számolom), miközben csodálkozhatunk: valójában halhatatlan.

Örülhettünk, hogy először került Krasznahorkai kezébe az irodalmi Nobel-díj (Kertész után újra!); és nosztalgiával kacaghattunk, hogy először újra senkiháziak kezében a popszakma.

És először (oké, a Farkas Berci után), másodszor (ja, a Simonyi Karcsi!), akarom mondani: harmadszor (várjunk csak, a Simonyi amerikai, úgyhogy mégiscsak másodszor), szóval a lényeg: újra járt magyar polgár az űrben! Vagyis: tágul a Huniverzum. Bár ezzel óvatosan kell bánnunk, mert ha tágul, egy nap szét fog esni, és akkor vége mindennek.

Apropó, tágulás. Nemcsak a világegyetem, de az tudásunk is „tágult”. Sokat tanultunk az algoritmusoktól; kifulladásig inspirálódtunk Mr GPT-től (tegye fel a kezét, aki tudja, mit rövidít e három betű; megkérdezni tőle nem ér!), és persze pallérozódtunk ontológiai és onkológiai értelemben egyaránt.

Nem először, és remélhetőleg nem utoljára.

Őrizzük hát meg ezt a nyitottságunkat az eljövendő esztendőre, és épüljünk, szépüljünk, tanuljunk tovább. Gondolkodjunk, mielőtt beszélünk – és olvassunk, mielőtt gondolkodunk. (Erről bővebben érdemes először Scorseset és Lebowitzot faggatni.)

És ha már streaming: először 2025-ben láthattuk a The Studio-t, ezt a zseniális vígjátéksorozatot, amely remek bepillantást enged a hollywoodi filmgyártás kulisszatitkaiba, és annál is mélyebbre. Nem árulok zsákbamacskát: ha kicsit hunyorítva nézzük, pontosan a marketing- és reklámvilág szatíráját is láthatjuk benne, és keserűen jóízűeket kacaghatunk – magunkon is, akár. Aki nem kattant rá tavaly, mindenképp ezzel kezdje az új évet! (És a lényeg: készül a 2. évad.)

Befejezésképp pedig idézzük a költőt, a képzeletbelit, aki ekként parafrazeálná a jól ismert Bob Hofmann-i háromszavas brief alapgondolatát: „legyen reklámunk egyre dicsőbb, s általa híres a márkánk.” (Vagy valami hasonló.)