Hogyan írjuk be magunkat a reklámtörténelembe?
Updated: Jan 12, 2022
Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: ehhez kell némi zenség, annak felismerése, hogy ne akarjuk magunkat beírni e bizonyos történelembe, hanem első körben olyan reklámot csináljunk, ami jó (tisztességes, vállalható, igényes, okos, satöbbi; kinek, hogyan tetszik), és ez – paradox módon – akár meg is hozhatja számunkra a kívánt „beíródást”. Mondjuk, mérget ne vegyünk rá. A cél érdekében viszont két dologra mindenképp illik odafigyelnünk:
Olyan reklámmal rukkoljunk elő, ami felkelti az érdeklődést a termék iránt. Pontosabban: közelebb viszi a terméket a fogyasztóhoz; kínál számára valami többletet, valami pluszt, amiért érdemes elgondolkodnia, vajon megnyitja-e érte/miatta a pénztárcáját. (Ez komoly felelősség, amolyan Darth Vader-i helyzet; súlyát ki-ki a saját maszkja alatt viselje.)
Mindezt tegyük úgy, hogy közben nem inzultálunk vele senki emberfiát. Sem vizuálisan, sem verbálisan, sem gondolatilag, sem sehogy. Ezt tessék ajtófélfára vésni! Sőt. Éppenhogy „megajándékozzuk” közönségünket valamivel. A felismerés, az esztétikum, az eredetiség, az érdekesség stb. élményével. (Mégha az „érdekesség élménye” tisztességes képzavarnak is tűnik.)
Bizony, bármilyen fájó sokak számára e 2. pont, de így van.
Nemcsak az eladás a lényeg.
Steve Hayden tudja, mitől döglik a légy
Steve Hayden azért nagyszerű copywriter, mert ennek tökéletesen tudatában van. Idézzünk hát tőle 3 elgondolkodtató és megfontolandó mondatot:
„Ha jól fizetett copywriter akarsz lenni, az ügyfél megelégedésére írj. Ha díjakat bezsebelő copywriter akarsz lenni, a saját megelégedésedre írj.
Ha viszont zseniális copywriter akarsz lenni, járj olvasóid kedvében.”
Nézzük, Hayden hogyan is járt az ő olvasó-/nézőközönsége kedvében (miközben persze eladta a hirdetendő terméket). 1981-ben például így, ezzel az egyszerű, okos, szofisztikált spottal, álomszép szlogennel a végén:
Innen indul a user experience
Szintén ekkor írta a következő, kissé pimasz, ám mindenképp korszakos hirdetést, aminek következtében a személyi számítógépes versengés kétszereplősre (IBM versus Apple) szűkült. A hangvétele kicsit olyan, mint mikor a Mókus örs odaáll egy SS-páncélos hadosztály elé, és azt mondja, hogy „Hé, srácok, ha jól viselkedtek, nem lesz bántódástok!” Nincs benne szó processzorról, memóriáról, alaplapról és isten-tudja-milyen paraméterekről, amiktől csak egy IT-snek van erekciója – viszont ott dübörög benne a hibátlan Apple filozófia:
Egy pimasz beköszöntő
És persze a legnagyobb dobás, a reklámtörténeti mérföldkő, az 1984. (Igen, ezt is Hayden írta, bár kicsit Lee Clow meg Ridley Scott is beleszólt.) Kezeket fel, aki még nem látta? Na, azért.
Az örök klasszikus a kalapácsos szőke ciklonnal
Meg egy posztmodern, iróniától duzzadó mű. A szövegét is érdemes ám elolvasni:
A zene csodákra képes
Steve Hayden – aki 2013 óta a One Show Hall of Fame-jének is a tagja – munkássága remek példa rá, hogyan kell jól írni.
Akár reklámtörténelmet is.
