• Levente Kovacs

A reklámszerződés, ami miatt Jim Morrison majdnem ripityára tört egy Buickot. Egy pöröllyel.


Egy valamirevaló házibuliban idővel elérkezik a pillanat, amikor egy remegő kéz beteszi a CD-lejátszóba vagy elindítja a Spotify kínálatából a világtörténelem egyik ikonikus rockdalát, melynek hallatán a sarokba borult, borgőzős vendégek is kissé magukhoz térnek, és teli torokból kezdik üvölteni a refrént: “Kámon bébi lájt má’ fájőőő’!”

A rend kedvéért: Morrison, Manzarek, Densmore, Krieger

Kétségtelen: ennek a dalnak van egy sajátos mágiája (pszichedelikája?), amitől rögtön helyet követel magának az emberi agy rock-központjában, a Presley-Jagger-Mercury által határolt területen (nem, onnan még nem látszik-hallatszik sem Tóth Gabi, sem Kozsó) – és nyilván ezért volt képes rá, hogy Jim Morrisont és csapatát elindítsa a sztárság felé vezető röppályán.

A Light my Fire 1967-ben jelent meg először a Doors debütáló lemezén; az igazi sikert azonban a néhány hónappal később kiadott kislemez hozta meg számukra, melyen az eredeti 7 perces nótát – a rádióhallgatók számára fogaszthatóbb, alig 3 perces verzióra rövidítették.

Gyúlnak a tüzek

De vajon gondolták-e akkor Jimék, hogy ez a dal, ami egycsapásra naggyá tette őket – egy évvel később, 1968-ban örökre aláássa egymás iránti bizalmukat, és szétzilálja a bandát?

Miért is gondolták volna. Akkoriban kapásból három jobb dolguk is akadt helyette: a szex, a drog meg a rock&roll. És persze nagy volt a bizalom egymás iránt; hitték, hogy mindenben egyformán gondolkodnak a világról. Hogy mást ne mondjunk: egy húron pendülnek (hm).

Aztán kiderült: mégsem.

1968 októberében, egy esős őszi délutánon történt, hogy a Buick felkínált nekik egy 75,000 dolláros reklámszerződést, hogy a híres-hírhedt nótát használhassák egy reklámfilmben. Igaz, aprócska változtatást is eszközöltek volna: a “Come on baby, light my fire” helyett “Come in Buick, light my fire” szerepelt volna a refrénben. (El tudjuk képzelni, a reklámos/marketinges milyen boldog volt, mikor kifundálta/meghallotta ezt a fordulatot? No, hát ezért szép a reklámszakma.)

Morrison a Doors szeptemberi európai turnéja után még ott maradt a ködös Albionban, kicsit elromantikázott Pamela barátnőjével a londoni Savoyban, és nem tudott semmit a formálódó együttműködésről. És bár a többiek próbáltak kapcsolatba lépni vele, végül nem sikerült összehozniuk egy távolsági beszélgetést. Nem csoda, hogy amikor Jim hazatért, akkor megdühödött, rendesen.

Úgy érezte, a többiek elárulták őt és a Doors szellemiségét. Merthogy annak idején közösen megfogadták:

soha nem adják el a zenéjüket, semmilyen reklámhoz.

A Doors dobosa, John Densmore szerint Morrison teljesen kibukott a buickos ajánlaton, és azt vágta a fejükhöz, hogy “paktumot kötöttek a sátánnal”.

Ugyanakkor beígérte: ha bele mernek piszkálni a nótába, akkor ő, Morrison, pörölykalapáccsal fog nekimenni egy Buicknak a színpadon. És ripityára töri koncert közben. Sőt. Minden egyes koncertjükön szétkalapál egyet.

(A Buick marketingesei erre aztán kihátráltak az együttműködésből; akkor még nem sejtették, hogy ennél jobb reklámot keresve sem csinálhattak volna a márkának. De hát változnak az idők! Ma már könyörögnének érte.)

Jim egy ilyen gyönyörűséget kalapált volna darabokra

A Doors minden tagja vétójoggal rendelkezett; így mivel Morrison berántotta a vészféket, az együttműködés nem jöhetett létre. Ám az incidens attól fogva sötét felhőként árnyékolta be a mindennapokat, és rányomta bélyegét Morrison és a többi zenekari tag kapcsolatára.

Mi bizonyítja, hogy a Buick-sztori valóban mély nyomot hagyott Morrisonban?

Hallgassuk meg a Touch me című nótát. Annak is az utolsó négy taktusát. “Stronger than dirt”, hallatszik Morrison jingle-szerű lezárása. Hogyan? Mi köze a "Stronger than dirt"-nek ehhez a dalhoz?

3:07-nél vannak az érdekes dolgok

Jogos a kérdés. De nincsenek véletlenek. Főleg nem a "Gyíkkirály" világában.

A 60-as évek derekán az Ajax mosópor reklámok végén pontosan ez a jingle csendült fel. Stronger than dirt. Hogy hogyan került ez a szlogen a Touch me végére? Ez volt Morrison fricskája a három bandatag felé. Reklámhoz akarjátok eladni a dalainkat? Nesztek, csinálok én nektek reklámot. Stronger than dirt. Így jelezte számukra, mit gondol a Buick-incidensről.

Inspiráció: csak tiszta forrásból

Morrison 1971-ben bekövetkezett halála után a Doors trióként nyomta tovább még két évig; aztán rájöttek, ennek így semmi értelme, és 1973-ban bezárták a boltot.

Ám a sztori ezzel még nem ért véget.

A Doors két tagja, Robby Krieger (gitár) és Ray Manzarek (billentyű) 2002-ben újra koncertezni kezdett Doors of the 21st century néven. Régi Doors dalokat játszottak, élvezték a márkanévből fakadó előnyöket. A kommunikációban a Doors neve jó nagybetűkkel, az “of the 21st century” pedig nyilván apróbötűsen szerepelt. De ez nem is lényeges.

Ejh, azok a fránya kockázatok és mellékhatások, kicsiben

A lényeg, hogy a Cadillac 2003-ban újra megkereste a bandát, és újra meg akarta venni a “Come on baby, light my fire” jogát egy reklámhoz. Igaz, a tétet jelentősen emelték:

15 millió dollárt kínáltak cserébe.

Krieger és Manzarek szemében kapzsi fény lobbant (Come on, baby!), és nekiálltak tárgyalni az ajánlatról; Densmore-ban azonban megszólalt a lelkiismeret. De az is lehet, nem akarta, hogy a két másik kolléga jól érezze magát. Perre vitte a dolgot, és sikerült megakadályoznia, hogy a Krieger-Manzarek duó ne használhassa tovább a Doors nevet, és ne jöhessen létre a Cadillac-bizniszt.

Így minden jel arra utal: Doors dalokkal továbbra sem fogunk találkozni reklámokban. Ami nem biztos, hogy baj. Marad hát a házibuli meg a borgőzös orbákolás.

Esetleg egy jópofa feldolgozás a Hobo Blues Bandtől:

#Doors #Ajax #JimMorrison

© Reklámtörténet, 2020. Minden jog fenntartva.

Mindennemű utánzás tilalmaztatik.