A Smirnoff esete a Moszkvai öszvérrel
Updated: Mar 9, 2020
Ki ne vágyna egy finom koktélra ebben a füllesztő nyári melegben? Jó-jó, de most ne a Margarita, a Mojito vagy a Sex on the Beach irányába tessék gravitálni. Ilyenkor a Moscow Mule – e vodka, gyömbérsör és lime keverékéből mixelt egyveleg – szokatlanul izgalmas és frissítő választás, kizárólag rézbögrében szervírozva, ahogyan azt kell.
És miközben kedélyesen kortyolgatjuk rézbögrényi Moszkvai öszvérünket, azon is elmélázhatunk,
micsoda ravasz marketingfogás gyümölcse
ez az idétlen – ám kommunikációs szempontból mégiscsak remek – elnevezésű koktél, melynek köszönhetően a Smirnoff vodka a 60-as évek elejére meghódította egész Amerikát.
Ez a hódítás persze nem ment olyan egyszerűen.
Nem árulunk el nagy titkot: a whisky őshazájában a vodka eleve hátrányos helyzetből startolt el. 1933-ban Rudolf Kunett, egy Amerikába emigrált orosz üzletember vette meg Vladimir Smirnovtól a jogot, hogy Észak-Amerikában Smirnoff vodkát gyárthasson. A számításai nem nagyon jöttek be.
1939-ben már tovább is adta a licenszet a szeszes italok forgalmazására specializálódott Heublein Spiritsnek. Persze, ezzel a vodka iránti kereslet továbbra sem nőtt, és a helyzet a második világháború után sem nagyon változott. Az 50-es évek űrversenyes-hidegháborús világának „better-dead-than-red” hangulata
nem növelte a Nagy Oroszország kovácsolta szesz népszerűségi indexét.
De véletlenek azért vannak, hogy kigombolják a körülmények szabta kényszerzubbonyokat.
Történt ugyanis, hogy John Gilbert Martin, a Heublein Spirits első embere egy napon összetalálkozott John Morgannel, a Cock'n Bull nevű gyömbérsör készítőjével. A találkozáson jelen volt Morgan barátnője, Ozeline Schmidt is, aki – csodák csodája! – éppen akkoriban örökölt egy rézgyárat édesapjától.
Ahogy ott hárman üldögéltek és töprengtek, egyszercsak kipattant egyikőjük fejéből a megoldás, hogyhát: „Heuréka, elvtársak! Tegyük össze, amink van!” Persze nem mondták, hogy elvtársak, hiszen ezzel akkor senki nem mert tréfálkozni. Helyette annyit mondtak:
dobjunk piacra egy ütős koktélt!
Az egyik összetevője legyen a vodka (Martin: „Én tudok egy jó vodkát!”) a másik a gyömbérsör (Morgan: „Ismerek egy finom gyömbérsört”); és hogy mindenki jól érezze magát, szolgáljuk fel rézbögrében (Schmidt kisasszony: „Tudom, hol lehet rézbögrét gyártatni!”)
Tudsz ilyen bögrevárat építeni?
Így született meg a Moscow Mule koktél, aminek révén a Smirnoff végre bekerült a köztudatba; a 60-as években pedig színészekkel, komikusokkal, egyéb celebekkel tarkított, intenzív sajtókampánya jelentősen elősegítette, hogy ott is ragadjon a fejekben.
Akcióban a vodkás bácsi
Vagy a nadrág szorít, vagy a szamár túl magas
A producer, a narancsos ládái meg a felesége
Arra tovább a Mars, utána már csak kőhajításnyira a Jupiter.
Icuka, ne kócolja a frizurám; inkább szedje szépen össze a pénztárgépszalagokat.
A Smirnoff-kampány – amely nem csupán a Moszkvai öszvér, de számos egyéb koktél és italkülönlegesség nélkülözhetetlen alkatrészeként pozicionálta a terméket – szép lassan megtanította rá Amerika népét, hogy
a vodkát lényegében bármivel meg lehet inni.
Az ember mixelhet hozzá jeges teát, 7-Upot, tonikot, narancsot, áfonyát, paradicsomot, Tabasco vagy Worchester szószt – de még marhahúslevest is (télen akár forró erőlevessel!)
Idétlen kalap, idétlen vodkapisztoly, idétlen póz
Mondjam vagy mutassam?
Mit is ír a hogyishívják?
A bullshot diadala a bullshit fölött
Aztán jött James Bond, és biztos kézzel háttérbe szorította a Moszkvai öszvért; 007-es influencerként gondoskodott róla, hogy a 70-es évekre már Martinivel legyen trendi a vodkázás. Természetesen rázva, nem keverve.
Készül a legendás vodka-martini
Egy biztos: a Smirnoff hosszú és kanyargós utat tett meg, amíg eljutott oda, hogy ma már a világ legnépszerűbb és legkeresettebb vodkamárkája legyen. A Moscow Mule sztorija pedig remekül példázza: nincs az a szamárság (öszvérség),
amiből a végén ne kerekedhetne ki valami nagyszerű sikertörténet.
(Hát nem könnyfakasztó gondolat?)
