Falragasz-kultúránk hőskora (Plakátkiállítás zárul a Magyar Nemzeti Múzeumban)

A Tolongó idők nem az a kiállítás, ahol nagy tolongásra számíthatunk. Miután felocsúdunk a remek szójátékból, be kell vallanunk: a Reklámtörténet Mizantróp Divíziója egyértelműen ebben „tolongásmentességben” látja a Magyar Nemzeti Múzeum kállításának legnagyobb erényét. És hát tetszik is nekünk az irónia ilyen jellegű jelenléte: hogyhát a tömegtájékoztatás egyik legkorábbi, legnépszerűbb eszközét, a plakátot (és annak művészetét) csupán egy szótlan teremőr néni társaságában, de mégiscsak „tömegmentesen” tudtuk megcsodálni.

Az 1890 és 1989 közötti időszak 120 plakátot felvonultató kommunikációs metszetét három teremben, három téma mentén tárja elénk a tárlat: (1.) a klasszikus kereskedelmi szándékkal született hirdetéseket a (2.) szórakozás tematikája (tömegsport, kikapcsolódás, kultúra) követi, majd végül a (3.) politikai, társadalmi tudatot formáló plakátüzeneteken merenghetünk el okos, nagy szemekkel.

De ne legyünk igazságtalanok. Van itt persze más erény is: bámulatosan sokszínű és változatos műfaj darabjait láthatjuk itt csokorba szedve;

mai fejjel elképzelhetetlen, már-már szürreális üzenetekkel.