Szia, Michael vagyok. Neked is hozhatok egy Pepsit?

Updated: Nov 23, 2021

Bármit is mondanak a társadalomtudósok a rendszerváltozást követő évtized politikai gondolkodást és választói tudatot formáló mozzanatairól, azt azért mindenképp borítékolhatjuk: a 90-es évek derekán Dobó Kata fenekén riszálta be magát az életünkbe a parlamentarizmus intézménye.

Pontosabban, annak primer, 1.0-ás világa – a miniszteri lét felelőssége és kockázata; a képviselői munka és a magánéleti bulvár borotvaélén való balanszírozás; a titkári munkakör komplexitása és problémamegoldó tébolya. A valóság és annak eltúlzott mása. És maga a felismerés: hogyhát milyen bombajó csajok is dolgozhatnak egy szabadon megválasztott törvényhozói testület háza táján. Hiába, ennyit számít a demokrácia!

Lépéselőnyben

A Miniszter félrelép című nagysikerű vígjáték – különösen az Országház vörös szőnyegén lépcsőző Dobó-popó – egy egész generáció számára tette szexivé a parlamenti munkát, és égette Katára az aktuális szupernő kosztümjét. Ám Kata igazi szerepe akkor jött el, mikor két egyszerű mondattal

képes volt ezt az új generációt személyesen is megszólítani.

Igaz, hogy csak egy plasztik palackos Pepsit kért – de tette ezt olyan finom erotikával, ami a Coca Cola egy évvel korábbi Rakd ki a répát! kampánysorral futó Cherry Coke promóciója után mindenképp új színt hozott a hazai kólaháború világába.

Ember ennyit még nem rohant kóláért

A „Szia, Kata vagyok” volt az első olyan Pepsi reklám Magyarországon, ami a márka akkori globális stratégiájával összhangban használta a Generation Next kampányszlogent – az 1963-ban megfogalmazott Pepsi Generation márkagondolat aktuális frissítését.

Igaz, a megvalósítás tekintetében volt némi fáziskésés: a „Szia, Kata vagyok” ugyanis egy jó 10 évvel korábbi Pepsi kampány (The Choice of a New Generation) egyik legsikerültebb Diet Pepsi spotjának dramaturgiáját koppintotta (figyelem, szakkifejezés jön: adaptálta) a magyar valósághoz.

Michael előtt nincs akadály

Az eredeti nyilván egy jóval komolyabb, nagyobb formátumú vállalás. Főszereplője a 80-as évek sztárja, Michael J. Fox; rendezője a reklámfilmes nagyágyú, Joe Pytka; és hát a hossza, az sem mindegy. Másfél percben meséli el a történetet, szemben magyar verzió 30 szekundumával. (Nem beszélve róla, hogy itt máshol volt a dramaturgiai hangsúly, mint a magyar változatban. Amerikában az számít, ki hozza a Pepsit; Magyarországon az számít, ki kéri.)

Alan Pottasch, a Pepsi Generation kampány mögötti megbúvó marketingelme

Michael és Kata reklámjai között megfigyelhető léptékbeli különbséget az is jól érzékelteti, hogy annak idején a Pepsi nem csupán egyetlen filmre, hanem egy kampányra szerződtette Foxot. Amiért Alan Pottasch-t, a Pepsi akkori marketingvezérét – mellesleg: a már említett Pepsi Generation kampány kitalálóját – mindenképp dicséret illeti.

És akkor most üljünk be az időgépbe. Tegyünk együtt egy nosztalgikus utazást a dicső 80-as évekbe Michael J. Fox és a Pepsi társaságában.