„Ne hagyd, hogy a narratívádat mások kontrollálják” - Monica Lewinsky Budapestre látogat
Lassan 21 éve, hogy kirobbant az utóbb Lewinsky-botrány néven elhíresült ügy, amelynek két főszereplője közül csak az egyik járt igazán rosszul. Valamikor 1997-98 tájékán egy 22 éves gyakornok a Fehér Házban járkált, amikor az akkori világ talán legbefolyásosabb embere, Bill Clinton rákacsintott, és hát... tegyük a szívünkre a kezünket, 22 éves bakfis korunkban mi sem hajtottuk volna el az Egyesült Államok elnökét, aki akkoriban még jól is nézett ki (bár ez szubjektív).
Az affér napvilágra kerülése után az addig csak családja és barátai körében ismert Monica élete egy pillanat alatt megváltozott:
ő lett a Public Enemy No. 1.
Az ország ledér cédája, aki elcsábította szegény, nyomorult elnököt, aki egyébként a világ legnagyobb hatalmát irányította akkor már ötödik éve.
Sok idő eltelt az eset óta, és a kérdést immár minden józan eszű ember árnyaltan láthatja: megállapíthatjuk, hogy kapcsolatuk nem számított egyáltalán kiegyensúlyozottnak. Hiszen ki merne nemet mondani az adott helyzetben? Könnyű a problémát egy kézlegyintéssel áttolni a moralitás oldalára. Ám gondoljunk csak bele, huszonévesen milyen ambíciózusak voltunk... Fogalmazzunk ezért úgy, hogy Clinton személye és hatalma bizonyos értelemben kényszerpályára állította az ifjú gyakornok hölgyet.
Monica Lewinsky
És persze ne feledjük: az internet hőskorában járunk (nota bene: a Fehér Ház is csak 1993-ban készítette el saját honlapját!), ami már épp eléggé aktív és népszerű felülete volt a kommunikációnak, hogy Lewinskyt hihetetlenül gyorsan világhír csúcsára röptesse – és ugyanazzal a lendülettel ez a világhír jól porig is alázza. MInden létező csatornán és felületen megjelent, olyan reflektorfénybe került, amitől azt se látta, hány a kettő – és minden létező fórumon leszedték róla a keresztvizet.
Miközben Bill Clinton becsületén csak kisebb foltocska esett (azóta is éli tiszteletre méltó exelnöki életét, jótékonysági eseményeken vesz részt, és vélhetően nem kell minden beszélgetésben Monica Lewinskyvel kapcsolatos kérdésekre válaszolnia), Monica Lewinsky csoda, hogy túlélte a fehér házi kalandot. Ő lett „az a nő” (Clinton csak így, ilyen elegánsan jelezte, mennyire távol áll tőle alkalmi partnere), akibe boldog-boldogtalan belerúghatott, akit az amerikaiak többségének hazafias kötelessége volt megsemmisíteni.
Ugyanakkor ez az elnöki l'amour indította el őt a személyes márkaépítés útján. A botrányt és az azt követő megaláztatásokat – hosszú és keserves erőfeszítések árán – sikerült kihevernie,
és egy olyan nő imázsát építette fel, aki „nem hagyja, hogy mások kontrollálják a narratíváját.”
Hogy ez pontosan mit jelent?
Bősz aktivistaként tölti mindennapjait, a cyberbullying (az online térben elkövetett verbális sértés, zaklatás) elleni harc egyik legfőbb élharcosaként; és ha mégis olyat kérdeznek tőle egy előadáson, amiről nem szeretne beszélni, akkor fogja magát, és levonul a színpadról.
A cyberbullying apropóján Monica a Z-generáció tagjainak tart lelkesítő beszédeket, próbálja támogatni őket – miközben arra inti a a pedagógusokat és szülőket, hogy legyenek szívesek aktívabban kivenni részüket az online zaklatás elleni küzdelemből.
Érdekes belegondolni, hogy a világ mennyit változott a Lewinsky-botrány kipattanása óta.
A Clinton-Lewinsky affér épp akkor került napvilágra, amikor Paula Jones, egy másik állami alkalmazott szexuális zaklatás miatt perelte az elnököt. A zaklatási vád és a Lewinskyvel szemben egyértelműen bebizonyosodott hatalmi helyzetből történt szexuális visszaélés ellenére Clinton kitöltötte elnöki ciklusát.
20 évvel később, mindez talán máshogy történt volna: a #metoo mozgalom 2017 októberében kezdett virálisan terjedni – Harvey Weinstein egész birodalmát megrengette (pénzügyi helyzetét annyira nem) a zaklatási botrány, Kevin Spacey karrierjének pedig simán lőttek. Nem sokat ért vélt vagy valós hatalmuk.
Tény és való: Monica Lewinsky cyberbullying elleni harca nemes és támogatandó vállalás.
Nagy kérdés ugyanakkor, hogy Monica sztorija mennyire érint meg egy Z-generációs fiatalt, akit nem azért zaklatnak iskolatársai, mert szexuális kapcsolatra lépett az Egyesült Államok elnökével, hanem azért, mert vörös a haja, szeplős az arca, raccsol vagy mert más olyan problémája van, amiről egyáltalán nem tehet – például újonnan érkezett a városba vagy az iskolába. Ez persze ez nem zárja ki, hogy Monica hitelesen és értékesen képviselje az egyébként rettentően fontos ügyet – mióta a technológia lehetővé teszi az anonim és lényegében következmények nélküli „online zaklatást”, az számos halálos áldozatot követelt. Az internetkorszak ezen borzasztó jelensége nemcsak számos tinédzsert kergetett már az öngyilkosságba, de az 1999-es Columbine-i mészárlás hátterében is ez állt; bebizonyosodott, hogy az elkövetőknek épp az ilyen jellegű megaláztatások miatt telt be a pohár, ezért (is) követték el szörnyűséges tettüket.
Monica Lewinsky személye és története (márkája?) mindmáig nagy vitát kavart, és látványosan megosztotta a közvéleményt. Most viszont különleges helyzetben vagyunk: személyesen is találkozhatunk vele, és megtapasztalhatjuk, hogy a világ első számú cyberbullying áldozata hogyan beszél önmagáról, sorsáról, missziójáról.
Monica Lewinsky az idei Brandfestivalon a cyberbullying elleni küzdelem jegyében tart előadást.
BrandFestival, október 18-19., Budapest Music Center
www.brandfestival.hu
A Reklámtörténet a BrandFestival médiapartnere. Cikksorozatunk írásait egy-egy vendégelőadó ihlette.
