Ötletek a „bárcsak” fiókból – Jenei József Tamás (Friendly™)
Milyen reklámban szerepelt halála előtt egy hónappal Lemmy Kilmister? Miben rejlik a Stabilo-reklámok szépsége? Mi hajtja a baltimore-i bunyós srácokat a Powerade-hez? Szerintem rovatunkban most Jenei József Tamás, a Friendly™ Creative Group Headje mesél nekünk a szívének kedves reklámokról.
Amikor a Reklámtörténet felkérése megtalált, és azt a feladatot kaptam, hogy egyfajta Aurelius Augustinus-i magasságokat ostromolva jól megvalljam magam a reklám oltárán – egyből rengeteg munka ugrott be.
El is kezdtem magamban sorolni őket: a hókotrós ’64-es Volkswagent; az Apple nagytesóját; a gorilla jelmezben doboló Phil Collins hasonmást; az összes újhullámos Régi Fűszer szpotokat, amivel úgy tudtak újrapozícionálni egy márkát, hogy mindenki a földön kereste az állát; a brutálisan őszinte, kanapézó Ricky Gervaist, akinek esze ágában sincs visszafizetnie a kapott összeget, vagy a Van Damme féle spárgát… és így tovább, majd azt vettem észre, hogy egy jó ideje pörgök és nem igazán jutok sehova. Kell valami, ami irányba rak, kell egy jó koncepció.
Oké, de mit szeretnék üzenni?
– Helló, Joci vagyok, és ezek az én kedvenc reklámaim?! – hű haver, ez nemhogy
üzenetnek, de még egy óvodai kézfogásnak is gyenge, gondoltam. Aztán hagytam pihenni a dolgot, amíg végül teljesen véletlenül a napokban egy beszélgetés kapcsán
fogalmaztam meg azt a mondatot, amit bár minden irányból lehet támadni vagy védeni,
de megvan az az előnye számomra, hogy igaz.
Így szólt: „Nekem akkor jó egy a reklám, ha közben jól érzem magam... mindegy melyik oldalon ülök.” Szóval ez egy olyan válogatás lesz, ami egy kreatívnak abból a fiókjából jön, amire azt a címkét ragasztotta, hogy: „ötletek, amiket bárcsak én csináltam volna, mert baromira élveztem volna...”
#1 – Kimaxolni a rock & roll-t
2016 januárja, Finnország. Mr. Lemmy Kilmister (Mötorhead) és a Hasan&Partners reklámügynökség a Valio tejmárkának készít reklámfilmet. A rocklegenda már nem éri meg a szpot elkészültét. Tragikus halálát követően az ügynökség egy tribute-reklámot készít, amelyhez a utolsó snittek egyikét választották ki, melyben Lemmy kiballag a lepukkant bárból, és – a maga sajátos stílusában – megtoldja szövegét:
Soha nem ittam tejet. És nem is fogok. Seggfejek.
Szerintem nincs az a színész a földön, aki ezt hitelesebben tudta volna előadni.
Egy rocklegenda vallomása a tejről
A spot egyébként egy 1990-es ikonikus finn reklám remake-je, ahol szintén egy nagyon zorall arc közli velünk ugyanezt (seggfejek nélkül, persze):
Egy finn alkoholista vallomása a tejről
#2 – Amikor az egyszerű funkció a nagyszerű gondolattal találkozik
Szeretem a tiszta egyszerűséget. Ahogy látom, a DDB is. Szívesen lettem volna fül
azon az asztalon, tárgyalóban, kávésbögrén, vagy akármin, amikor ezt összerakták. Mert
az ilyen szintű kapcsolatot keresem én is az insight és az üzenet között.
Mindenki írja ki az Instájára, hogy a Holdra szállás sikerült!
Megy a szél!
Agymenők
#3 – Jobb horog itt, balegyenes ott
Hihetetlenül erős filmes eszközökkel operál ez a Wieden + Kennedy spot. Amint elkezded
nézni, akaratlanul te is harcolni fogsz. Bent a szórítóban és kint az életben egyaránt. A dramaturgia lenyűgöző, szenzációsak a vágások, csillagos ötös a sound design és a fényelés. Abszolút Mozi. Tényleg csak szuperlatívusokban tudok róla beszélni. Apropó: összeszámolnátok, hogy mennyi Powerade USA megjelenés van ebben a 2 percben?
A bunyós is csak gyerek
#4 – A legjobb válasz ever
Ezt csak úgy itt hagyom a végére.
– What's your name?
– It's on your guitar.
A történet érdekessége, hogy a kis Les anyukája a Valentin Blatz Brewing Companynál
nyomta 1959-ig, tehát simán mondhatja, hogy a génjeiben van a sör.
Akinek gitáron a neve, rossz ember nem lehet
