top of page

Kóla, cigi, puska – meghökkentő karácsonyi reklámok a múltból


„A karácsony nem egy időpont, nem is egy időszak – hanem egy lelkiállapot”, mondotta volt Calvin Coolidge 1927 karácsonyán. Bölcs gondolat. Bár biztosak lehetünk benne: az Egyesült Államok 30. elnöke minden bizonnyal nem arra a (tébollyal határos) lelkiállapotra gondolt, amit napjainkban élünk át az év végi ünnepek, és az általuk generált „shopping fever” közeledtével.

Calvin Coolidge sajtófigyelés közben

Persze, nincs mit szépítenünk: a csúcsra járatott konzumerizmus vastagon benne van ebben a lelkiállapotban. Könnyebben megnyílnak a pénztárcák, hajlamosak vagyunk mélyebben bele is nyúlni a bugyellárisba – szent karácsony farvizén a reklámipar mindent bevet, hogy közelebb tudjon evickélni a lelkünkhöz.

Ezen manőverezés során született néhány bizarr,

mi több, arcpirító reklámos megoldás;

egyik-másik ma már erősen kicsapná a biztosítékot. De van olyan is, ami szimplán csak megmosolyogtat, a maga együgyűségével.

Kezdjük rögtön a Mikulással, aki e meghökkentő reklámoknak egyik központi figurája.

És ha már Mikulás – akkor a sort nem nyithatjuk mással, mint azzal a márkával, amely 1931 óta kampányol a joviális, pocakos, fehér szakállas bácsikával. (Kettejük izgalmas viszonyát már mi magunk is körbejártuk.)

A Coke-Mikulás áldásos ünnepi jelenlétének köszönhetően ma már az egész világon természetes, hogy az ember a legnagyobb hidegben is hideg kólát igyon. És itthon is megtanultuk, hogy a halászlé, a töltött káposzta meg a bejgli mellől sem hiányozhat egy palack a remek nedüből.

(Közép-kelet-európai gyermeklétünk horizontján a Mikulás coca-colás megjelenése, bevallom, okozott némi turbulenciát. Hogy nem szánkóval, hanem kivilágított kamionnal hozza az ajándékokat? Nos, ez a kérdés csak tovább fokozta a Nagyszakállú karakterét övező rejtélyt, akivel kapcsolatban gyerekfejjel sokáig nem tudtuk megmagyarázni, hogy a.) miért van vattából a szakálla? b.) miért hasonlít a hangja annyira az iskolagondnok, Lajos bácsi orgánumához?)

Kevésbé ismert azonban a jó öreg Santa kommerciális aktivitása; hogyhát már az 50-es, 60-as évek Amerikájában is

mennyire sokoldalú értékesítési munkatárs volt.

Hirdetett például hűtőszekrényt a General Electrictől:

Reklámozott cigarettát, aminek minden pöfékelése azt üzente, hogy „Boldog karácsonyt”:

Csodás edénykészletre próbálta rábeszélni a férfiakat, amivel jól meglephetik párjukat:

Nem vetette meg a „torokkímélő” dohányt sem:

Az elektromos borotvát épp azzal népszerűsítette, hogy neki nem is volt rá szüksége:

Előszeretettel pöfékelt más dohányárut is, aminek képes volt úgy fújni a füstjét, hogy az egy meztelen nőalakot formázzon – miközben idétlenül tartotta ujjai között a staubot:

Promótált női harisnyát, fa alól, fára akadt hölgyeménnyel:

Rajzolt szemöldökű, lenge öltözetű nénivel hívta fel a figyelmet a cipőápolás fontosságára – egy meglehetősen bizarr beállításban:

Említettük már, hogy cigarettát is hirdetett?