© Reklámtörténet, 2020. Minden jog fenntartva.

Mindennemű utánzás tilalmaztatik.

  • Levente Kovacs

Tim Bell: egy amnéziás PR-szakember


„A reklámszakembernek nincsen memóriája”, állapította meg Csehov (1), és neki talán el is hihetjük, elvégre mégiscsak orvos volt. Egy biztos: az alig két hete elhunyt Tim Bell (ha valaki így jobban ismeri: Timothy John Leigh Bell) reklámszakember és PR-guru esetében ez határozottan igaz megállapításnak tűnik.

Hogy kicsoda Tim Bell? Nos, ő volt Margaret Thatcher kedvenc kommunikációs szakértője, a nagy „szpindoktor”. Nevéhez fűződik a híres-hírhedt „Labour isn't working” kampány, melynek köszönhetően a konzervatívok 1979-ben megnyerték a választást, a Vaslady pedig – az Egyesült Királyság első női miniszterelnökeként –

beköltözött a Downing Street 10. alá,

és további két nyertes választást követően ott is maradt, egészen 1990-ig.

„Margaret, ez a frizura remekül passzol az egyéniségéhez!”

Bell a brit PR- és kommunikáció világának meghatározó, ugyanakkor erősen megosztó figurája volt. Fiatalon keveredett a reklámszakma közelébe, és kisebb ügynökségeknél dolgozott, hogy aztán 29 évesen odacsapódjon a Saatchi-testvérek mellé, mikor 1970-ben megalapították saját ügynökségüket. Maurice és Charles mellett ő lett az ügynökség nem hivatalos ügyvezetője, akit a szakmában a „harmadik Saatchi”-ként is csúfoltak.

Miután 1979-ben az ügynökség megnyerte a konzervatív párt kampányának lebonyolítását, Bellre hárult, hogy Thatcher felé képviselje az ügynökséget. Ezt olyan remekül csinálta, hogy végül a miniszterelnök asszony tanácsadója lett. Beszéd- és öltözködési tanácsokat adott a Vasladynek, mi több, még a frizuráját is szakértette.

(Igaz, ezt egy másik PR-mesterrel, bizonyos Gordon Reece-szel közösen.)

„Elbűvölő ember voltam; ez volt minden tehetségem”,

nyilatkozta Bell egy alkalommal; ám ezen tehetsége kivételes amoralitással párosult.

1985-ben elhagyta a Saatchi-testvéreket, és társalapítója lett a Lowe Howard Spink and Bell PR-ügynökségnek, amit néhány évvel később a kellőképp idétlen hangzású Bell Pottinger névre kereszteltek (ami erősen megkérdőjelezi, milyen kommunikációs érzékkel bír egy PR-szakember, ha ezzel a cégnévvel nem voltak problémái – és erre az sem lehet kifogás, hogyhát az ember nem tehet róla, ha Pottingernek hívják.)

Tim Bellnek sem voltak különösebb aggályai a tanácsadással kapcsolatban.

„Miért beszéljünk az igazságról, ha egy hazugság is megteszi?”

hangzott kedvenc mottója, és a Bell Pottinger élén rendesen ki is maxolta ezen filozófiát.

Nem meglepő, hogy a Bell Pottinger megbízói között szép számmal akadtak finoman szólva „kényes” ügyfelek: szélsőjobbos arcok, diktátorok, elnyomó hatalmak. Dolgoztak például a Pinochet-rezsimnek; a fehérorosz Lukasenko elnöknek; a szíriai diktáror feleségének; a brunei szultánnak. Elég impozáns csapat, szó se róla.

2017-ben aztán a cég, és vele együtt Tim Bell bukását is egy ilyen „kényes” sztori idézte elő: Dél-Afrikában részt vettek egy erősen rasszista felhangú gyűlöletkampány lebonyolításában. A brit PR-szövetség etikai vizsgálatot indított ellenük, és különösebb gondolkodás nélkül kicsapták őket a tagok sorából – meglévő ügyfeleik pedig villámgyorsan szétspricceltek.

Bell telefonja egyre csak belleg

Tim Bell még felbukkant a BBC Newsnight című műsorában, hogy magyarázza a szaros bizonyítványt – de csupán kétszer csörren meg a telefonja élő adásban,

amivel ország-világ előtt rendesen sikerült szénné égetnie magát.

Az interjúrészlet alapján izmos kérdőjelek támadtak mindenkiben: vajon milyen PR-tanácsokat adott Mr. Bell fénykorában, ha még arra sem képes figyelni, hogy kikapcsolja a mobilját?

Emlékezés a The Times hasábján

És az igazán kínossá az teszi a PR-guru hagyatékát, hogy néhány napja a The Times hasábjain Andrew Rutherford, a Saatchi&Saatchi reklámügynökség egykori szövegírója, kreatívigazgatója szerényen felidézte:

a „Labour isn't working” kampányhoz

Bellnek semmi köze nem volt,

noha 41 éven át azt hirdette, az „ő fejéből pattant ki”. Mi több: mikor Rutherford megmutatta neki az ötletet, Bell annyira nem lelkesedett érte, hogy nem is akarta megmutatni az ügyfélnek. Ám Rutherford titokban becsúsztatta a prezentációra szánt anyagok közé, így a poszter végül mégiscsak eljutott a konzervatív párt vezérkarához.

Tim Bellt 1991-ben lovaggá ütötték. 77 évet élt.

(1) Mégis, hogy' gondoltad, hogy ezt Csehov mondta? Bár kétségtelenül orvos volt, ennél azért voltak magvasabb meglátásai. Például: „Az élet megingathatatlan, állandó törvénye az aljasság. Az ember az aljasságáért kapta büntetésként az életet.” Na, ez Csehov.

Felhasznált források:

– Benn Quinn: Tim Bell, Margaret Thatcher's spin doctor, dies at 77

https://www.theguardian.com/media/2019/aug/26/tim-bell-margaret-thatchers-spin-doctor-dies-at-77

– Stephen Bates: Lord Bell orbituary

https://www.theguardian.com/media/2019/aug/26/lord-bell-obituary

– Mark Tungate: AdLand – A global history of advertising, Kogan Page, 2013

#TimBell #SaatchiSaatchi #MargaretThatcher #Csehov