A Sony nagy dob(ol)ása
Updated: Dec 8, 2022
Egy tökéletes hirdetés megalkotásához csupán pár dolog szükségeltetik. Egy jó és jól kinéző (!) termék. Egy remek fősor. Egy precíz bodycopy. És nem utolsósorban átgondolt és tetszetős art direkció.
Moon hívja Orsont – Orson, jelentkezz!
Keith Moon (becenevén Moon the Loon – Moon, a futóbolond) a brit The Who zenekar dobosa szerető apa és féktelen, exhibicionista rockzenész hírében állt. Korának különc zsenije volt, túláradó stílusáról és önpusztító életmódjáról vált ismertté; no meg arról,
hogy rendszeresen vert szét hotelszobákat.
Ő volt az a fickó, aki a koncerten a fejéhez szigszalagozta a fejhallgatót, hogy ne essen le dobolás közben (ez önmagában egy praktikus megoldás volt, melyben a dobok Mozartjának maximalizmusa mutatkozik meg, és jól illett Moon kattant, szenvedélyes, de kompromisszummentes rocker zseni imidzséhez).
Moon esetében, ha exhibicionizmusról beszélünk, akkor az extrém szót is nyugodtan elétehetjük. Bár ki tudja ma már, hogy mi számított extrémnek a 70-es években? A banda Won't Get Fooled Again című single albumjának sajtóhirdetésein például maga Keith Moon szerepelt.
Ne hagyd magad átverni – üzeni a dal és a hirdetés
Keith Moon életét mi sem mutatja jobban, mint halála. 32 évesen, egy alkoholról leszoktató gyógyszer túladagolásának következtében halt meg egy szerda esti parti és filmpremier után 1978-ban.
Ez volt az utolsó fellépése:
De térjünk rá cikkünk fő attrakciójára: a Sony reklámjára!
A Sony a 70-es években kezdte el évtizedeken át tartó technológiai szárnyalását. 1975 májusában kijött a Betamax rendszerrel, egy évvel a JVC VHS technológiája előtt. 1979-ben megjelent az első Walkman – hozzánk a nyolcvanas évek közepén érkezett meg –, ami a Discman (1984) megjelenéséig világszerte a minőség és menőség szimbóluma lett.
A Sony marketingesei, annak érdekében, hogy a márka nyugati piacokon is stabilan megvesse lábát, úgy döntöttek, hogy első körben a profi és a félprofi audio piacot tarolják le a hi-fi rendszereikkel. Ezzel az egyszerű, minden elemében klasszikus hirdetéssel.
(1974)
Visszakanyarodva a leadben vázolt tökéletes hirdetés receptjéhez: oké, hogy volt egy jó és jól kinéző termék – de a hirdetés szövege is rendesen meg volt írva.
Mintha Keith Moon a szobádban lenne. Csak biztonságosabb.
– hirdeti a fősor, és emígyen folytatja:
A Sony hi-fi alkotóelemei közül némelyik a legjobb a világon. Annak kell lenniük, több mint 3.000 fontba kerülnek.
Szét fogják tépni a dobhártyádat. Tönkre fognak tenni. Viszont soha nem emelik kezüket a bútoraidra.
A 3.000 fontos árcédula már akkoriban is kifejezetten borsosnak számított. Csak egy gyors matek: a 70-es évek 3000 fontja ma körülbelül a tízszeresét éri. Az izmos 30.000 font kemény magyar forintban – online kalkulátortól és árfolyamtól függően (ma: 478 forintért váltják) masszív 14 milliót jelent, plusz az apró.
Természetesen a hirdetésben szereplő szettet
nem tömegterméknek szánták, hanem demonstrációnak,
hogy a Sony hol helyezkedik el, mennyire a technológia csúcsát jelenti. Így bármilyen Sony hi-fi felszerelést is választott az ember, biztos lehetett benne, hogy minőséget kap a pénzéért.
(Erről, és hasonló márkázási és árazási megoldásról Richard Shotton Döntésgyár – 25 viselkedéstorzító hatás, amely befolyásolja vásárlási döntéseinket című könyvében részletesebben is olvashatunk.)
