• Levente Kovacs

Ami habos bennünk – avagy két márkaszív, ha egyszerre dobban

Hát eljött. Ez a pillanat. Is.

Főhadiszállásba kényszerült létünk 33. napján, rögtön húsvét után, a hazai mainstream sörpiac egyik meghatározó szereplője, a Soproni márka is meglepte a világot vírushelyzetre optimalizált karanténfilmjével. Otthon, házi körülmények között, ügynökségi kollégák közreműködésével fogalmazták meg, mit jelent szupermagyarnak lenni az I. Nagy Koronavírus idején.


A marketingosztály elégedetten nyilatkozik: „A Heineken Hungária a helyi márkájával reagált egy ilyen helyzetre.” Nagy kérdés, vajon feltűnt-e valakinek,

hogy versenytársuk majdnem egy hónappal ezelőtt már reagált erre a helyzetre.

Mi több, vészesen hasonló módon. Na jó, félre az eufemizmust: (szinte) ugyanúgy.


A Borsodi és a Soproni egyaránt otthonról, diszkrét produkciós keretek közepette méltatja önnön kommunikációs platformját. Hogy milyen remekül Covid-helyzetre faraghatóak vagyunk, és lám-lám, vírus ide, kijárási korlátozás amoda, mi (Borsodi/Soproni) képesek vagyunk alkalmazkodni a megváltozott helyzethez.


Kétségtelen: a kétféle megvalósítás között azért van léptékbeli különbség. A Borsodi filmecskéje, akár egy sales konferenciára összedobott videó, amivel a marketingosztály felvezeti a területi képviselők számára készített éves prezentációját. A Soproni szpotjában viszont tetten érhető egyfajta filmes vizualitásra törekvés; helyzetekben gondolkodás; humorral történő kacérkodás.


A két filmecske ugyanakkor érdekes gondolatkísérletre csábítja az embert: mert mi történik, ha ez a két vészesen hasonló házimozi egymásra vetítődik, és létrejön belőlük a hazai sörök szuperreklámja? Íme, máris megrajzolódik előttünk a Soproni Szitu.


Innen már csak idő kérdése, hogy e nagy kontamináció (vö.: fertőzés) következtében mikor jönnek létre a szuperképességű magyarok, akik minden szituból kihozzák a legtöbbet. És ki tudja, a két marketingosztály együttműködésének köszönhetően mikor születik meg mindannyiunk szuperszitusöre: a Sopsodi.



Mondjuk, egy ilyen márkafúzióban legalább volna valami karcos, valami meghökkentő és újszerű. Ahogy annak idején a Burger King rukkolt elő a McWhopper szendviccsel.



Egy ilyen megoldásra még büszke is lehetne a reklámszakember. De erre még várjunk. Egyelőre ne zavarjuk meg a marketinges fejeket, hadd tegyék a dolgukat. Dolgozzanak csak folyamatosan azon, hogyan tudja cégük „tevőlegesen is kivenni a részét a vírus elleni küzdelemből”.

Adja isten, hogy szupertevőlegesek legyenek.


© Reklámtörténet, 2020. Minden jog fenntartva.

Mindennemű utánzás tilalmaztatik.