Beteg a píár, gyógyír a bulvár

Arthur Sadoun szereti a nyilvánosságot. Mit szereti: imádja. Időről időre talál is rá alkalmat, hogy szerepeljen, mégpedig nem is egyedül, hanem a jó öreg Maurice Lévy társaságában. Hacsek és Sajó, Stan és Pan, Bob és Bobek elbújhatnak mellettük, nem kérdés.

Rég volt már publicitása a Publicisnek, ám Sadoun, az egyik legrégebbi és legnagyobb kommunkációs holding elnök-vezérigazgatója most egyedül rukkolt elő egy videóval, melyben a vállalat dolgozóinak üzen. Persze arra ügyelt, hogy a felvétel eljusson a reklámos orgánumokhoz, végül is erre való egy belső videó, hadd lássa az egész világ minél hamarabb. Arthur CEO pedig közli velünk, hogy átesett egy műtéten, egy kicsiny tumort távolítottak el a nyakából, de már minden rendben; két hónapos utókezelését Párizsban fog tölteni, persze nem kell izgulni, nem fogja a helyi ügynökséget zavarni.

Egy személyes üzenet

Igen, ő a Publicis reklámügynökség első számú embere. Igen, a műtétéről beszél. Szép fehér ingben magyaráz, megfontolt, nyugodt hangon, mutatja a varratot is a nyakán, mint az öreg néni, aki az SZTK-ban ül le mellénk két vizsgálat között, kezében még a frissen kiváltott orvosság (napi 2x3, evés után, sok folyadékkal). És persze – mintegy mellékesen – megjegyzi, hogy mennyire fontos számára a „nyíltság”, mert mindig is ennek szellemében működtette a vállalatot, ezért e személyes üzenet, isten éltesse a transzparenciát!

Hát nem megható ez a példátlan kitárulkozás?

Egészen ellágyul tőle a szív, átjár bennünket az empátia, érezzük, ennyire őszintén még nem beszélt hozzánk fekete öves CEO. Ha részvényesek volnánk, esetleg tagjai az igazgatótanácsnak, akkor most megnyugodnánk, hogy minden rendben a vállalat élén, a vezér él és virul, 2021-ben is 8%-kal nőtt a bevétel, ami a Covid ellenére nem rossz szám, idén is dőrzsölhetjük a tenyerünket, ez a Sadoun érti a dolgát! Persze az is lehet, hogy ezzel a bejelentéssel nem a támogatóit akarta megnyugtatni, hanem az ellenségeit bosszantani: „itt vagyok, ragyogok, Groupe élén maradok!” Mit tudhatjuk?

Ugyanakkor felmerül bennünk a kérdés: vajon miért? Mi szükség rá, hogy valaki – értsd: egy nagyvállalat első számú vezetője – így kirakatba tegye magát, a betegségét, az életét? Különösen annak ismeretében, hogy mégcsak nem is a lemondását, a betegségét jelentette be – hanem, hogy minden a legnagyobb rendben vele. Vagyis: az a hírem, pajtások, hogy nincsen semmi hírem! De mivel ezt megosztottam veletek, remélem, értékelitek, milyen transzparens a mi vállalatunk, ugye?

Tartunk tőle, itt most újabb szintet lépett a corporate píár, és bár ez a szint vertikális, mégsem fölfelé, hanem az alantasabb réteget felé tendál. Persze elképzelhető, hogy ezt csak a mi közép-kelet európai gyanakvás-kultúránk érzi így, a belénk kódolt szemérem és évezredes elfojtás az oka, hogy nem értékeljük az ilyen vezérigazgatói léptékű magamutogatásban az „őszinteséget” – és fel kéne végre ismernünk, hogy

a metaverzum árnyékában működő „broadcasting” üzemmódban ez a természetes,

ezt (is) jelenti az új normalitás.

Ennek fényében őszintén reméljük, hogy Monsieur Sadoun nem hagy fel jó szokásával, és a későbbiekben is folyamatosan tájékoztat bennünket egészségi állapotáról, ezáltal is (nota bene: szigorúan mellékesen!) érzékeltetve a világgal a Publicis Groupe emberközpontúságát, omnipotens humanizmusát, a pletykarovatokból transzplantált transzparenciáját.

Kíváncsian várjuk hát, mikor fogja bejelenteni, hogy a széklete néhány napig kicsit híg volt, de már minden rendben van az emésztésével. Hogy a körömágya a minap ugyan beszakadt, de nem kell aggódni, nem fáj. Hogy az új krokodilbőr cipő feltörte a sarkát, ám szerencsére időben sikerült leragasztania a sebet leukoplaszttal. Hogy néhány napig fájt a...

De várjunk csak.

Említettük, hogy Sadoun szeret színészkedni, ugye? Hogy időről időre előrukkol valami hülyeséggel. Mi van, ha ez az egész tumoros-műtétes-varratos sztori valami nagyobb bejelentésre fut majd ki? Sadoun jövő hét szerdán osztja meg a világgal (részvényesekkel) a vállalat 2022-es első negyedévi pénzügyi eredményét. Nem lepődnénk meg, ha ez a történet (storytelling) csupán a felvezetést szolgálta volna, hogy aztán valami mást (önmagát? vállalatot? Marcelt?) reklámozzon a tőle megszokott, franciásan idétlen stílusában.

Gyógyír a lelkünknek az ilyen üdén optimista, egészséges píár. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, kommunikációs kockázatokkal és mellékhatásokkal együtt.