Cannes-Do Awards 2020: bohócszám a nagyszínpadon

Ez a csúnya világjárvány a CannesLions kreativitásfesztiválnak sem kedvezett. A reklámszakma nagy seregszemléje így elmaradt, akárcsak az Olimpia, a szezoneleji „megyünk Horvátba'!” és a hőn áhított iskolai évzáró. Helyette Cannes átvonult az online térbe: prezentációkat, videós szakértelmet és okoskodást hallhattunk/láthattunk a fesztivál apropóján – aki lemaradt róla, még nyugodtan mazsolázhat.

„Nem jöttél el az én fesztiválomra, ezért most én sem vagyok ott a te fesztiválodon”

Ám míg Philip Thomas, a CannesLions elnöke szomorúan vette tudomásul, hogy a fesztivál idei bevételére keresztet vethet, addig Arthur Sadoun, a Publicis Groupe főembere felismerte a helyzetben rejlő lehetőséget, mi több, ki is használta azt. Merthogy Sadoun dörzsölt fickó. A píár és az opportunizmus mestere. Azt mondják, ha e kettő egymásra talál, elég sárral bekenni, kész az üzletember (CEO?), aki egyvalamire biztosan képes: jobban marketingeli magát, mint a saját ügyfeleit.

Monsieur Sadoun felvonul

De teremtsünk némi kontextust gondolatfutamukhoz.

Sadoun három évvel ezelőtt, 2017. júniusában huppant hivatalosan a Publicis Groupe* vezérigazgatói székébe. Azon a rekkenő nyáron épp a reklámipar legrangosabb versenyén, a már említett CannesLions-on jelentette be, hogy a Groupe reklámügynökségei egy évre távol maradnak mindenféle reklámversenytől. Merthogy minden energiájukat és félretett fillérüket forradalmi segédprogramjuk, a háztáji mesterséges intelligencia, a cégalapítóról elkeresztelt Marcel fejlesztésére akarják fordítani. Hiszen kire másra, ha nem rá van szükség ebben a drámaian megváltozott reklámvilágban?

Mert Marcel a jövő. A holnapután. Amire és akire titkon mindenki vágyik. Ügynökségi dolgozó és ügyfél egyaránt. Marcel majd lehetővé teszi, hogy az ügynökségi hálózaton belül bárki bárkivel remek összhangban, egyetértésben dolgozhasson, bármely pontján is legyen a világnak, és ezáltal meghatványozódnak a kreatív energiák, és akkor minden hatékony, szép és jó lesz, megvalósul a kollaboráció kánaánja, kivirágzik a reklámbazsarózsa, mert erre van a legnagyobb szüksége a szakmának, kiváltképp a Publicis-ügynökségek alkalmazottainak.

Ez a marcelkodás volt Sadoun első nagy dobása. Mindenki jól be is nyalta. Csacsogott róla az iparág, a világ egyik fele áradozott, a másik hüledezett.

Aztán 2018-ban Sadoun újabb zseniális PR-fogással kavarta fel a szakmát. Egy évvel korábban még arról beszélt, hogy messze elkerülik Cannest – erre mégiscsak ott voltak a nagyszínpadon. Nem neveztek ugyan semmit a fesztiválra, de zsúfolt nézőtér előtt Sadoun, Carla Serrano (főstratéga) és Nick Law (főkreatívigazgató) bőszen magyarázta Marcel jelentőségét, kisebb-nagyobb meggyőződéssel. (Apropó, meggyőződés: Law másfél évvel később már meg is pattant a Publicistől. Annyira belehitt.)

És megint megkapták a reflektorfényt; Marcel körül forgott a világ, folyt a találgatás, mennyire komoly, mennyire blöff az egész.

Aztán jött 2019, a küzdés éve. A Google és a Microsoft versengett egymással, hogy kié legyen a fejlesztés zsíros falatja. És bár a cég belső szakértői inkább a Google-ra voksoltak volna, a vezérkar mégiscsak az utóbbit választotta a feladatra. (Hiszen fontos, mit gondolnak az saját embereink, egészen addig a pillanatig, amíg ugyanazt gondolják, amit mi.)

A Groupe-nál úgy tervezték, idén nyáron, a 2020-as CannesLions fesztiválon debütál majd Marcel. A pandémia aztán másmilyen forgatókönyvet írt...

Ám Sadoun ez alkalommal is megcsinálta a maga píárját!

Maga mellé vette az öreg Maurice Levyt, a Groupe nyugdíjas elnökét, kibérelte a cannes-i színházterem épületét – és a vírus miatt elmaradt CannesLions helyszínén szépen lehaknizták a saját kis „belső” fesztiváljukat, aminek szellemesen azt a nevet adták, hogy: Cannes-Do Awards.

Csak és kizárólag ők ketten prezentálták a Groupe ügynökségeinek reklámos házibajnokságát... illetve, hárman. Merthogy Marcel is segített nekik. Hogy hogyan és miben, ezt ne tessék kérdezni, erről nem szól a fáma. Maradjunk annyiban: a Nagy Mesterséges Intelligencia nélkül ez nem mehetett volna (irónia bezárva).

Sadoun kézben tartja a dolgokat

Hogy miről szólt valójában a Cannes-Do Awards?

Nos, a Reklámtörténet HQ nem hivatalosa állásfoglalása szerint ez egy bámulatosan megtervezett PR-porhintés volt, amivel a Groupe-Sadoun entitás egyszerre több legyet tudott lecsapni:

• magára ölthette a kreativitás apostolának jelmezét, mondván: számára fontos az alkotó kreativitás, ez a Groupe egyik fő fegyvere (kinek nem az?)

• a megértő vezér szerepében tetszeleghetett: hiszen számára fontosak az alkalmazottak, és tudja, milyen sokat jelent nekik, ha értékelik a munkájukat (pedig nem).

• lenyúlta a CannesLions helyszínét, magára irányította a sajtó figyelmét (gratula).

• eljátszhatta, mennyire jó fej, és ezekben a nehéz pandémiás időkben a Groupe legalább ezzel a rendezvénnyel támogatja Cannes városát, hogy bevételhez jusson (miközben arról nem beszélt, hány embert bocsátottak el a cégcsoport ügynökségeitől a vészhelyzetre hivatkozva).

• újra megpörgette Marcel nevét, mondván: a rendezvény technikai, IT-hátterét ő biztosította (higgyük el).

• ország-világ előtt megvillanthatta, milyen jópofa, humoros, szeretnivaló ember (ez igaz, sokan jót röhögtek rajta).

És hogy mennyire volt szórakoztató a díjátadó ünnepség?

Azt döntse el mindenki maga.

* Publicis Groupe: a „Big 4”, azaz a világ négy legnagyobb reklámos óriáscégének egyike