Egy hét Côte d'Azur

Az idei Cannes Lions International Festival of Creativityt lassan elmossák a feledés hullámai. Mi azonban még emlékszünk rá, hogy „My Cannes 2022” címmel rovatot indítottunk, melyben a hazai reklám- és marketingvilág egy-egy szereplőjét kérdeztük e reklámos seregszemle kapcsán; osszák meg velünk élményeiket, benyomásaikat, gondolataikat. Rovatunk záró akkordjaként következzék Juhász Péter Tibor (márkaigazgató, Vodafone) írása.

Egy hét Côte d'Azur után ne fanyalogjon az ember. Egyrészről azért, mert a reklámvilág fesztiválján mégiscsak jelen voltak a kommunikációs szakma nemzetközi szinten meghatározó emberei, akiket nemcsak meghallgatni lehetett, de a többségüket meg is lehetett szólítani egy selfie + három mondatos meet&greet erejéig. Másrészről: a jövő évi utazási büdzsé tervezésekor nem biztos, hogy az „Idén nem volt az igazi, de azért mennék jövőre is” mondat erősnek számíthat, ha valahogy indokolni kéne az indokolatlanul magas jegyárakat.

A legnagyobb bajom ugyanakkor az volt a Cannes Lions fesztivállal, hogy ha már vártunk két évet, ott voltunk, sorban álltunk (nem volt ritka, hogy egy-egy terembe már be sem lehetett jutni), akkor a nagy megmondók szánhatták volna rá időt és energiát, hogy összetegyenek egy olyan előadást, amely alatt nem az alkalmazást böngésszük, hogy mi lesz a következő program, hanem – ahogy a korábbi években – alig győzünk jegyzetelni, jönnek az ötletek, öszesúgunk, hogy ezt mi is megcsinálhatnánk.

De ezt idén nagyon kevesen tették. Üdítő kivételek persze voltak, pl.: Marc Prichard (P&G), Michelle St. Jacques (Molson Coors), Carol Montgomery (Diageo), vagy a Microsoft több előadója is. A tartalmas és látványos, jól előkészített prezentációk helyett

inkább csak a felszínt kapargató, egymást nyalogató beszélgetések lehettünk szem- és fültanúi.

Mr Pritchard in action – nagy ember, nagy vászon.

Más. Nekem személyesen nagyon hiányoztak a telcók az előadók közül – pláne a díjnyertesek listájáról.

Aproró díjak: megírták már mások is, hogy

idén tovább fúvódott a buborék, a scam jegyeket felmutató alkotások kiemelése.

Ha pedig egy kampány középpontjában nem egy nagy társadalmi cél állt, pusztán egy jó terméket, kreatívan reklámozott – akkor már esélye sem volt a trófeára. Igazán három téma emelkedett ki az idén: 1.) a „black culture and community”; 2.) Ukrajna és a háború; 3.) a fenntarthatóság kérdése. Érthető, ugyanakkor veszélyes jelenségnek tartom, hogy a szakmánk úgy tud felkarolni, majd eldobni témákat, hogy azokat megoldotta volna – mintha csak az lenne fontos, hogy a jó pillanatban, a jó hullámra üljünk fel.

Simon Cook – ezt a fesztivált jól kifőzték.

Nem tudom, hogy ez a változás az új vezérigazgató, Simon Cook személyének „köszönhető-e”; esetleg a kétéves szünetet csupán arra használták fel a szervezők, hogy kellően alacsonyra helyezzék a korábban elképesztően magasra tett lécet.

Az biztos, hogy

jövőre lehet ez jobb.