Egy szürke flanel öltöny rohan a kukoricásban

Ki ne emlékezne Cary Grant loholására a semmi közepén, nyomában egy repülőgéppel, ami próbálja őt levadászni, lepermetezni, legyalulni – valahogy eltenni láb alól, ő pedig végül egy kukoricatáblában talál menedéket a kétfedeles merénylő elől?

Kapj el, ha tudsz!

Hitchcock remekbe szabott thrillere, a talányos című Észak-Északnyugat, nemcsak azért lehet számunkra érdekes, mert egybeesik a híres-hírhedt reklámos kreatívforradalom indulásával (1959); hanem azért is, mert főhősének sztorija tökéletesen summázza a reklámszakma hangulatát, atmoszféráját, életérzését – hogy ne mondjam:

Roger Thornhill kétórás küzdelme az életben maradásért a reklámos lét félelmetesen precíz esszenciája.

És ne feledjük: Thornhill maga is reklámszakember (ennél pontosabban nem tudnánk körülírni az „advertising executive” titulust, és a film sem villant fel belőle többet) – ám ettől lesz igazán szép és kerek az allegóriánk.

Merthát mi is jellemzi Thornhill életét?

1. Szüntelen rohanás

Egy pillanatra nincs megállása, taxiba be, taxiból ki, vonatra fel, le, most még itt, nemsokára már amott van, fut, fut, fut, így lohol végig fél Amerikán. (Mondjuk, nekünk nincs ekkora mozgásterünk. Viszont ugyanígy rohanunk/menekülünk a határidők, a feladatok, a kollégák, az alvállalkozók, az ügyfelek elől/felé – mikor melyik.)

2. Folyamatos készenléti állapot

Állandó "résenlét" és figyelem jellemzi, nem engedheti meg magának a lazulást. Üldözői bárhol, bármikor betámadhatják, ezért kifinomult érzékszervekkel figyeli környezetét, annak minden rezdülését; próbálja olvasni és értelmezni a valóság jeleit („trendjeit”?). (Hasonló állapotban létezik a reklámszakember is nap, nap után.)

Erre mintha már jártam volna, bakker

3. Alkalmazkodás a váratlan helyzetekhez

Gyorsan feltalálja magát, és villámgyorsan reagál, történjék bármi. Felismerik a pályaudvaron? Odébb áll. Bekerítik a rosszfiúk? Botrányt csinál, hogy kimenekítsék a rendőrök. Leleménnyel és kreatívan oldja meg a nehéz szituációkat. (Ez azért ismerős, még ha a kreatív megoldások időnként váratnak is magukra; ám a szándék megvan, a helyzetet át tudjuk élni, alkalmazkodni kényszerülünk.)

4. Illúzió/valóság határán egyensúlyozás

Előbb kémnek hiszik, majd gyilkosnak. Ő maga is egy illúziót üldöz – egy nemlétező kémet próbál megtalálni. Megjátssza a saját halálát. Thornhill világában semmi nem az, aminek látszik. Illúzió és valóság mezsgyéjén oszcillál. (Itt talán nem kell hosszan magyarázni az analógiát a reklámok/valóság összefüggésében.)

Meghívhatom egy italra, kisasszony?

5. Konstans életveszély

A rosszfiúk az első pillanattól fogva meg akarják ölni. És utána folyamatosan meg akarják ölni. És egészen a film legvégéig meg akarják ölni. (A mi esetünkben ez az életveszély az ügyfél megtartása/elvesztése tengelyén realizálódik, amolyan üzleti, egzisztenciális életveszély.)

Jön itt a feszültség, de minden irányból

És hogy Thornhill számára mi a legfőbb motiváció, hogy életben maradjon? Az egyik rosszfiúnak ezt így magyarázza:

„Ide hallgasson, én reklámszakember vagyok, nem palimadár. Van egy állásom, egy titkárnőm, egy anyám, két ex-feleségem és néhány csapos, akik mind tőlem függnek. És egyáltalán nem áll szándékomban csalódást okozni nekik azzal, hogy ›kissé‹ megöletem magam.”

És milyen igaza van.

Szóval: szürke flanel öltönyös Thornhillek, „rohanlétű” reklámcsinálók!

Vigyázzunk hát mi is magunkra.

De ne feledjük azt se: egyáltalán nem mindegy, hova loholunk.

Merre van számunkra az Észak-Északnyugat.

Mi az irány, a túléléshez vezető.

Arra azért figyeljünk oda.