„Igyatok vizet”
Személy szerint nagyon hálás vagyok Ronaldónak. Na, nem azért, mert rúgott nekünk két gólt a meccs hajrájában. Sőt, még csak nem is azért, mert kedvenc csapatom színeiben is szerzett majd' 40 gólt az idény során.
Hanem azért, mert végre foglalkozott egy fontos, a reklámmal foglalkozók nagy részének fájdalmat, álmatlan éjszakákat, kézremegést és tikkelést okozó, híres mondással. Nevezetesen:
A félig-meddig teljes ostobaságnak számító megállapítás fejtegetésébe nem szeretnék mélyebben belemenni, ahhoz kevés időnk van. Fókuszáljunk arra, ami a Magyarország - Portugália mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón történt.
Megérkezett ugyanis Ronaldo, majd az elé kitett két üveg kólát nemes egyszerűséggel a kamerák látószögén kívül helyezte, és a csodálkozó újságíróknak közölte, hogy ő bizony vizet iszik, és másokat is erre buzdít.
Ez azzal járt, hogy a fél világ hirtelen a szívébe zárta Ronaldót, aki euromilliárdosként azért elég nagy szabadsággal taposhat bele főszponzorok lelkivilágába, illetve azzal, hogy néhányan a szívükhöz kaptak.
Ugyanis a Coca-Cola 1988 óta az Eb-k egyik (fő)szponzora, és bizony elmondhatjuk, hogy Ronaldo akciója garantálta, hogy idén ez ráfizetéses legyen.
Mert bizony mondogathatjuk azt, hogy a „lovebrandek” olyan erősek, hogy a fogyasztóik szerelmesek a márkába, alig várják, hogy párbeszédbe bonyolódhassanak a márkával a közösségi médiában, sőt, márkanagykövetként szaladgálhassanak a világban, ám ezzel szemben jön Ronaldo, aki egy hús-vér ember, és 10 másodperc alatt lebombáz 4 milliárd dollárt egy ilyen „lovebrand”-ről.
Persze a márkaillúziók elszánt hívei rávágják, hogy Ronaldo bizony önmagában is egy (személyes) márka, ám ez sajnos még szomorúbb jelentéssel bír a Coca-Colának (és más márkáknak is). Ugyanis Ronaldo nem azzal volt elfoglalva az elmúlt 120 évben, hogy saját márkáját építgesse, ő csak focizott. Hogy ezzel bizony 300 millió követőt szerzett az Instagramon, 150 milliót a Facebookon és még 90 milliót a Twitteren, az már annak a következménye, hogy kb. a világ összes labdarúgással kapcsolatos rekordját ő tartja jelenleg.
Ronaldo nem egy anti-Coca-Cola kampányt indított. Nem használt saját és fizetett csatornákat arra, hogy a vízivást népszerűsítse. Mindössze egy teljesen más témában szervezett sajtótájékoztatón mondta el néhány egyszerű emberi gesztussal, hogy ő mit is gondol a cukrozott és/vagy szénsavas üdítőkről.
Nesze neked, ingyenes médiamegjelenés, PR-érték!
Persze, minden csoda 3 napig tart. A részvények szépen visszatérnek oda, ahonnan jöttek (végül is „csak” 1,6%-ot szedett le az értékükből Ronaldo 10 másodperc alatt), és a Coca-Cola prominensei is hátradőlhetnek ismét. Azonban az a több mint 540 millió ember, aki Ronaldót követi valamilyen felületen biztosan felidézi ezt az kis epizódot, amikor a hűtő felé halad...
És lehet, hogy az üccsi helyett a vizet veszi majd.
Tehát végre itt egy empirikus úton megtapasztalható, grafikonokkal alátámasztott példa arra, hogy miért hülyeség a „negatív reklám is reklám” megállapítást nyakra-főre használni, akár olajfúrótorony-katasztrófáról, szexista vagy rasszista botrányról vagy repülőgépek lezuhanásáról van szó. Bár reklámnak reklám, annyi különbséggel, hogy ha elégedettek akarunk lenni vele, akkor fejjel lefelé kell nézni a kimutatásokat a „kampány” végén.
Ui.: Már kb 5 óráva ezelőtt megírtam ezt a blogposztot, de élesítéskor elszállt kb az egész, így kénytelen voltam kiheverni a traumát, és ezzel időt adtam más portáloknak is, hogy megírják a saját verziójukat. :( :( :(
