Új Covid-vakcinát fejlesztettél? Segítünk nevet adni neki! Talán.

Levente Kovacs
Aug 31, 2021
4 min read

Updated: Sep 1, 2021

Induljunk ki abból a tényből, hogy az oltás életet ment(het). Legalábbis ezt harsogják a Pálok, a Cecíliák, és mi magunk is szeretnénk ezt hinni. Miközben a probléma ennél jóval árnyaltabb. Fogalmazzunk úgy: a félelem és a fortély egyaránt igazgatja kedves mindnyájunkat. A növekvő esetszámok (ne adj Isten, elveszített családtagok, barátok, ismerősök) erősítik bennünk az oltás-hitet; a Pfizer első emberével folytatott interjú – aki egyelőre nem vette fel az ő oltását, merthogy még nem került sorra, és nem akarja, hogy kivételezzenek vele (!), ráadásul egészséges, 59 éves fittipaldi, aki saját bevallása szerint „nem a frontvonalon dolgozik” –, nos, ez a megszólalás kissé elbizonytalanítja az embert: mi is történik itt, körülöttünk? Most komolyan.

Az emberiség szolgálatában

Egy szó, mint száz: a nemzetközi helyzet tovább fokozódik, hiszen eddig csak életekre ment a játék (khm), most viszont már nő a tét, az egyszeri szükségből visszatérő szükségletet kell generálni.

Kezdenek beindulni a marketinges gépezetek, a szimpla védőoltásból főzik már nekünk a márkát,

hogy legyen mit szeretnünk, legyen mihez érzelmileg kötődnünk, a „lovebrand”-ből így fejlődik új mutáns, a „waxbrand”. Ezen érzékeny márkázási folyamatnak egyik alapvető és meghatározó lépése a Nagy Vakcina Névadási Projekt (NVNP), melynek immáron megszülettek első figyelemre méltó képviselői is.

Vegyük például a Pfizer által gyártott vakcinát. Ezt a csodát mostantól úgy hívják:

COMIRNATY.

Igen, a név pontosan azt hivatott kifejezni, amire mindannyian gondoltunk, úgymint: „közösség” (community), „Covid-védettség” (Covid immunity); és persze utal a technológiára, a bűvös „mRNA”-ra. Ez azért elég egyértelmű, nem?

Az AstraZeneca kicsit rejtélyesebbre vette a figurát:

VAXZEVRIA.

Ma tehát már így kérjük az oltást a körzeti orvosnál, ha nem felejtjük el a rendelőig. (Vaxzevria, Vaxzevria, Vaxzevria.)

A Moderna vakcinájának márkaneve az előbbi versenyzőkhöz képest maga a nyelvi kreativitás, buja szóvirág, dúsan termő jelentésmező:

SpikeWax.

Mintha csak feltekintenénk az égre augusztus 20-án, csodaszép tűzijátékként robban agyunkba a tüskefehérje képe. (A háttérben nem Spike Lee viaszfiguráját oltják éppen?)

Ám mielőtt komolyabban elszörnyülködnénk e név-Frankensteineken, érdemes egy pillantást vetnünk az érme másik oldalára is. Mitől is lettek ilyenek? Mi végre a szótákolás? Miért, miért, miért?! Hogy egy klasszikust idézzünk: „Csodálkozol kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán – s megérted.”

Egy klasszikus, akin nem fog az idő: Kosztolányi Dezső

Nos, akkor most jöjjenek azok a bizonyos okok, avagy

Bevezetés a gyógyszernévadás csodálatos világába.

Szóval, tessék figyelni.

Kezdjük ott, hogy egy márkázott – kereskedelmi forgalomba kerülő – gyógyszernek alapvetően három nevet kell adni. Nincs mese, ezt nem lehet megúszni. Háromszor kell nekiszaladni a problémának.

Ha tehát születésnapunkra kapunk egy gyógyszergyárat, és az a szeszélyes gondolatunk támad, hogy kifejlesztünk egy orvosságot, ezzel is még jobban idegelve ismerőseinket, akkor a következő névadási szempontokra érdemes figyelnünk:

1.) Elsőként egy IUPAC-azonosítóként ismert elnevezést kell kreálnunk. Ezt a gyógyszer kémiai összetételéből, az IUPAC betűszó mögött álló szervezet, az International Union of Pure and Applied Chemistry útmutatása alapján kell lezongoráznunk. Ez elég kötöttpályás feladat, nincs benne nagy varázslat. Vegyészeknek persze örömködés.

2.) Ezután a készítmény aktív, domináns hatóanyaga alapján kell egy generikus nevet faragnunk. Igen, még mindig ugyanezen gyógyszernek. Ez az elnevezésünk majd köztulajdonként funkcionál, és a WHO International Nonproprietary Name (INN) programja bírálja el, hagyja jóvá, engedélyezi – hosszas bevizsgálás és tesztelés után. Ugyancsak ez a szervezet gondoskodik róla, hogy generikus nevünk csak és kizárólag az általunk fejlesztett gyógyszerre utaljon.

Ha ez is megtörtént, következik a névadás utolsó, egyben legkreatívabb lépése:

3.) Végre kitalálhatjuk gyógyszerünk tökös márkanevét! Juhhé! Jöhet az agymenés! Vagyis... de erről majd később.

Engedtessék meg, hogy most felvillantsuk egy ismert antidepresszáns gyógyszer háromféle elnevezését, csupán a példa és az okulás kedvéért:

IUPAC-azonosító: N-methyl-3-phenyl-3-[4-(trifluoromethyl) phenoxy]propan-1-amine.
generikus név: fluoxetin.
márkanév: Prozac.

Hát nem csodálatos?! Ki hitte volna! Mi sem könnyebb, mint márkanevet adni egy új orvosságnak, ugye?

Szabad a vásár!

Ööö... nem egészen. Nem akarunk senkit lelombozni, de

gyógyszernevet kitalálni, pláne elfogadtatni, agyzsibbasztóan kemény, vérrel-verejtékkel járó kínkeserv.

Különösen az Amerikai Egyesült Államokban az, ahol a Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (US Food and Drug Administration) szigorú szempontok alapján rostálja a beadott nevek. E rendkívüli szigor oka azon egyszerű felismerés, hogy az USÁ-ban az orvosi kezelésből eredő műhibák a 3. vezető halálok a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a daganatos megbetegedések után. Az Institute of Medicine becslése szerint évente több mint 1,5 millió amerikai betegedik meg vagy éppen veszíti életét a rosszul felírt, helytelenül alkalmazott gyógyszeres kezelések miatt.

Emlékszünk még, szeretett háziorvosunk milyen cirkalmas betűkkel firkálta fel a recepteket? Magunk előtt látjuk, ahogy a patikusok silabizálják a macskakaparást? Mikor kézről kézre adják a receptet, és próbálták dekódolni: mit is akart felírni a doktor úr? Bizony, az orvos kézírása/patikus rejtvényfejtő képessége már annak idején, nálunk is komoly egészségkockázati tényezőt jelentett. Amiről persze senki nem beszélt, amivel senki nem foglalkozott. Az új technológiák, a nyomtatott receptfelírás, bár csökkentette, de korántsem oldotta meg a helyzetet, sőt. A legördülő menükből továbbra is ugyanúgy félre lehet kattintani, össze lehet téveszteni a hasonló írásképpel rendelkező gyógyszereket.

Doktor úr, ez pontosan mit jelent?

Többek között ezért is olyan életbevágóan fontos, hogy a gyógyszerek elnevezései más készítményekkel ne legyenek felcserélhetőek; hogy írásmódjuk, kiejtésük, hangzásuk tekintetében kellőképp egyediek és megkülönböztetőek legyenek. És persze nem ígérhetik túl a hatékonyságot; nem stigmatizálhatják a beteget, annak állapotát; nem utalhatnak konkrét összetevőre; nem lehetnek túl lazák és könnyedek sem (mégiscsak orvosságról beszélünk, kérem!); miközben az adott gyógyszerhatóságok által előírt formai megkötéseknek (kötelező írásmód, fix elő- és utótag, tiltott karakterek stb.) egyaránt meg kell felelniük. Ha pedig az egyik kontinens hatósága rábólint – egy másik kontinensen még simán blokkolhatják a nevet. És vice-versa, nyilván.

Hát ezért olyan kőkemény pálya a gyógyszerek névadása. A szigort, az alapos ellenőrzést, a rigorózus – csekély mozgásteret biztosító – szabályrendszert éppen ez indokolja. És bár elsőre kreatívnak tűnik a márkanév kitalálása (Lásd: „Juhhé! Jöhet az agymenés!”), valójában ez

akkora kihívás, mint egy zsebkendőnyi területen, kényszerzubbonyban, vasra verve keringőzni falábú partnerünkkel.

A helyzet nem könnyebb Magyarországon sem. Ha valaki szeretne jobban elmerülni a hazai szabályozás labirintusában, annak az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) útmutatását ajánljuk tanulmányozásra. Stílszerűen azt mondhatnánk: a szöveg pont annyira hatékony, mint a Sedacur Forte. Simán elalszik tőle az ember.

És hogy mi ebből a tanulság?

Egy: legyünk elnézőbbek a meghökkentő, nyakatekert, értelmetlen, már-már idióta gyógyszernevekkel. Akik kitalálják és jóváhagyják őket csupán próbálják megkülönböztetni a gyógyszereket egymástól – hogy a figyelmetlen idióták ne keverjék össze őket egymással.

Kettő: az egyedi (szokatlan, ezért meghökkentő) szóalkotás útján kreált márkanevek mégiscsak memóriastruktúrát építenek; az emberi elme könnyebben emlékszik rájuk. Vagyis: ezen „elkülönülést” és „kirívóságot” szolgáló névadás (vö. Byron Sharp és az ő tényalapú marketingje.) a gyógyulás mellett a gyógyszerek értékesítését is elősegíti. (Vagy lehet, hogy az értékesítés az elsődleges?)

Végül, de nem utolósorban a három: