Hogyan adjunk el kilóra egy egész generációt? Trunk Tomi esete a Gen Z-vel.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy az elmúlt időszakban egyre gyakrabban nyitom meg a LinkedInt, és bár kicsit úgy vagyok vele, mint egyszeri Gollam az Egy Gyűrűvel – miszerint gyűlölöm és szeretem egyszerre –, szakmai okokból mégis visszajáró vendég vagyok. Így akarva-akaratlanul találkozom Trunk Tamás „Dablty” (értsd: „double T”) által feltöltött, megosztott és megkommentelt tartalmakkal. Ilyenkor mindig elcsábulok,hogy elolvassam-megnézzem-átnyálazzam, mert hát mégiscsak kíváncsi az emberfia, hogy mit mond róla a cipőgyűjtő, YouTuber, blogger-vlogger, tévé- és rádióműsor-vezető, író, dalszövegíró, rapper, énekes, márkanagykövet, előadó, stratéga, kreatívszakember, egyszóval: a nagykorúság határán szteppelő igazi Z generációs szakértője a nagyérdeműnek.

Hogy miért érzek mégis legyűrhetetlen késztetést, hogy elolvassam e polihisztor bejegyzéseit?

Mert érintett vagyok. Hiszen én is a Z generációhoz tartozom.

Mi vagyunk azok a ’95 után születettek, akikről még mindig lehet több órás kerekasztal-beszélgetést tartani, távolba révedő tekintettel filozofálni – és próbálni megérteni őket. Mi lennénk azok a furcsa népek, akik egész álló nap babzsákokban sokszínűsködnek, digitálisan nomádkodnak, egyetlen globális faluban laknak és... (itt mindenki tegye hozzá a saját unalomig puffogtatott frázisát). És hát bennünket szakérteni igazán kifizetődőnek tűnik – ahogy az a Dablty-jelenségből is kitűnik.

De hogyan lett Trunk Tomi a Gen Z felkent prófétája?