Mit keres a légy a piszoárban? (Avagy hogyan tervezzük meg mások döntéseit.)

Jos van Bedaf érezte, ez így nem mehet tovább. Az Amszterdam–Schipol reptér takarítórészlegének vezetőjeként épp elég alkalommal megtapasztalta, hogyan néznek ki a nap végén a férfi vécék, különösen a piszoárok környéke. A kedves utas rohan, épp becsekkoláshoz szólítják, nincs sok ideje, és a nagy kapkodásnak mi a vége? Ne részletezzük.

Bedafnak vad gondolata támadt. Mi volna, ha segítenénk az utasok célzását? Hiszen a férfi lélek már csak ilyen: ha talál valamit, amire célozhat, önkéntelenül ráirányítja figyelmét – és derekasan ráível.

A legyek ura

Az ötlet, hogy a piszoárba légy kerüljön, ami vonzza az úriemberek tekintetét és egyfajta célpontot kínál biológiai szükségletük elvégzése során (lásd még: „elintézni folyó ügyeinket”) – nos, ez mindenképp látványos eredményt hozott a holland reptéren: a fajanszba gravírozott légy jó 70%-kal csökkentette a „félrevizelés” jelenségét, ennek köszönhetően pedig mintegy 8%-kal csökkent a vécék tisztításának költsége.

A holland reptéren megjelent légy hamar meghódította a világ piszoárjait; ugyanakkor a viselkedési közgazdaságtan egyik gyakorlati alkalmazásának, az ún. nudge jelenségének is egyik legismertebb iskolapéldájává vált.

De mi az a nudge?

Gyengéd oldalba lökést, diszkrét könyökölést jelent, ha próbáljuk szó szerint értelmezni; a viselkedési közgazdász definíciója szerint pedig hangzik: „a nudge a környezetünkben elhelyezett bármilyen apró elem, ami magára vonja figyelmünket, és befolyásolja viselkedésünket.”

Prof. Richard Thaler

A fogalom megalkotása egy bizonyos Richard H. Thaler nevű közgazdász, a viselkedési közgazdaságtan professzorának nevéhez fűződik, aki annak idején – a Reklámtörténet olvasói számára már jól ismert – Daniel Kahnemannal és Amos Tverskyvel végzett kutatásokat a behavioural finance (viselkedési pénzügyek) témakörében, amiért aztán 2017-ben közgazdasági Nobel-díjat állíthatott a kandallópárkányára.