Felkavaró tartalmak (18+)
Ha emlékezetes reklámokról beszélünk, akkor minden kultúrának megvan a maga fifty-fifty listája. Reklámok, melyek kitörölhetetlenül beégnek az agyba, és nem azért, mert olyan értelmetlenek, mint egy műszi-csettintés vagy egy doboló gorilla – hanem mert rettentően felkavaróak. Miközben nézzük, szinte halljuk a velő sercegését...
Kössük hát be a biztonsági öveket, mielőtt odalépünk a gázra, és belehajtanánk a közlekedési reklámok sokkoló világába.
Disclaimer: A videók megtekintése kizárólag 18 éven felülieknek ajánlott!
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYEK (public service announcement – PSA)
Közérdekű közleménynek azt nevezzük, amikor az állam (egy állami szerv, szervezet, helyi vagy területi önkormányzat) valami közérdekű témára szeretné felhívni állampolgárainak figyelmét. De most ne a politikára gondoljunk, hanem a biztonságos és körültekintő közlekedés fontosságára.
Na, ennek műfaját például az írek nagyon komolyan veszik és művelik.
Amikor Londonban dolgoztam – nem reklámügynökségnél, hanem egy ír pubban –, csapostársam és haverom, Damien egyszer ezt mondta:
„A DOE* egymagában egy teljes generációt nyomorított meg.”
*Department Of Environment, ami kb. a Környezetvédelmi Minisztériumnak felel meg.
Damien jó srác volt, utánanéztem, miről beszélt. Hát, mit is mondjak? Durva.
Ha a DOE teljes munkásságát venném górcső alá, akkor ezt a cikket minimum 6 óra lenne elolvasni, de tettem be egy linket a végén azoknak, akik jobban beleásnák magukat a témába.
Most csak két szpotot emelnék ki.
Vigyázat, tényleg felkavaró tartalom!
A film koncepciója egy tényre/számra alapult a sajtóközlemény szerint: 2001 és 2014 között egy iskolai osztály (konkrétan 28 gyerek) vesztette életét gyorshajtás okozta autóbalesetekben.
Ha felocsúdtunk és bírjuk még, nézzünk meg egy romantikus sztorit 2007-ből.
A DOE reklámok közül a sulisat már este 9 utánra száműztek, de az előző kampányok simán futottak napközben a tévékben. Elképzelem magam, hogy
két Dragonball Zed között ezt látom a tévében 15 évesen.
Lehet arról beszélni, sőt, kell is, hogy a sokkreklámok működnek-e. Elérik a kívánt hatást, az úgynevezett „társadalmi“ céljainkat? Kerestem erről statisztikát, és találtam is:
2001-ig ez a szám kivétel nélkül minden évben négyszáz fölött volt: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_road_traffic_accidents_deaths_in_the_Republic_of_Ireland_by_year
Nyilván nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a számok csak és kizárólag ezen kampányok hatására csökkentek – de csökkentek, és valahol ez a lényeg.
A műfajnak egyébként nagy hagyományai vannak a brit reklámkészítésben. Adott egy helyzet: az állam egy csomó magasfeszültségű pontot létesített. Ezek (nyilván) veszélyesek. Tehát indítottak egy kampányt, hogy az emberek ne menjenek közel ezekhez.
Reklám- és kivitelezési ötlet? Hát, nézzétek meg a saját szemetekkel.
Stay safe. Stay out.
Nekem nem tisztem eldönteni, hogy működik-e ez a fajta reklám.
Sok kutatás bizonyítja, hogy a shockvertising valójában kontraproduktív. Szerintem ez teljesen emberfüggő. Viszont egy biztos: aki ilyen reklámokkal próbálkozik, nem árt, ha tisztában van a következményekkel, és érzi ennek a felelősségét. Például, hogy egy gyerek/kamasz hogyan éli meg ezeket.
Ami engem illet, a "romantikus" szpotot nem tudom kiverni a fejemből azóta, hogy Damien megmutatta a telefonján 2010-ben, az O'Neils Richmond ír pub pihenőszobájában.
A DOE amúgy köszöni, jól van, a mai napig boldogan él és teszi a dolgát. Itt egy szép összeállítás, hogyan.
A „Shame on you!" endline-ról majd legközelebb dumálunk.
—
Damien Blake emlékére.
Források:
