Fem-Power és bedöntött ajtók - amit minden nőnek hallania kell a reklámszakmában

A Reklámtörténet blog egy olyan bámulatos platform, ahol a szakma (reklámvilág/ kreatív iparág) képviselői nyugodtan megszólalhatnak – amennyiben meg akarnak szólalni, és persze: van mondanivalójuk. Az iparág jelenét, jövőjét, a trendeket, az irányokat, a szépet, a jót, a kockázatokat és mellékhatásokat lehet itt megfogalmazni, ha mindenki úgy akarja.

Jelen cikk a nők reklámszakmában betöltött helyét, szerepét – és a „Fem-Power” lényegét és fontosságát hangsúlyozza. Nagyon aktuális – és nagyon lényeges téma. Alberti Rita (creative group head, ACG) vendégírása.

2016-hoz képest 30%-kal több képernyőidőt kaptak a nők és a különböző kisebbségi csoportok a kampányokban. Idén Cannesban is egyre több olyan kampányt láthattunk a díjazottak között és az előadók által bemutatott case studykban, ahol az adott projekt nem állt meg ott, hogy felhívta a figyelmet egy-egy problémára, hanem a kreativitást eszközként használva valós megoldást is adott a nők helyzetére a világ megannyi pontján.

Lehet, hogy naivitás azt gondolni, hogy ez annak is köszönhető, hogy egyre többen vagyunk mi nők a szakmában? Valahogy érezhető volt a Cannes Lions színpadán is a megerősödött női energia. De a leginkább emlékezetes, lélegzetelállító pillanat számomra Colleen DeCourcy beszéde volt az utolsó díjátadón, ahol a Cannes Lions történetének 2. női díjazottjaként átvehette a jól megérdemelt Szent Márk kitüntetést. („The Lion of St. Mark”: a Cannes Lions fesztivál életműdíja, mellyel a kreatívszakmában eltöltött éveket és a kimagasló teljesítmény ismerik el; az első női kitüntetett Mary Well Lawrence volt 2020-ban – A szerk.) 

Colleen DeCourcy

Colleen a Wieden+Kennedy korábbi CCO-ja, egy kreatív ikon és a reklámipar úttörője. (Féléves nyugdíjas lét után jelenleg a Snapchat legfőbb kreatívigazgatója.) Az általa elmondott pár perces beszéd tökéletesen bizonyította, hogy miért áll ott és miért kapta meg ezt a címet.

De abban is megerősített, hogy nekünk is helyünk van itt. Nekünk, akik nap, mint nap megkérdőjelezzük a szerepünket, a létjogosultságunkat, a tehetségünket, akik néha úgy érezzük, hogy egy férfiak által dominált világban esélyünk sincs.

Nekünk nőknek, itt a helyünk.

Beszédében nem csak azoknak mondott köszönetet, akik meglátták benne a tehetséget, hanem azoknak is, akik hátráltatták, akik a befektetett munkáját és energiáját használták, de a reflektorfényen már sajnáltak osztozni vele, azoknak, akik összekeverték az accounttal, vagy recepciósnak nézték, és annak az embernek is megköszönte, aki féltette tőle a saját vezetői pozícióját, és ezért azt éreztette, hogy a kreatívanyag, amit hozott, nem elég jó. Megköszönte mindenkinek, aki nem hitt benne, aki csak egy nőt, és nem egy tehetséges kreatív vezetőt látott benne – és arra biztatott mindannyiunkat, hogy szálljunk szembe az ilyen emberekkel.

A Lion of St. Mark életműdíj

Figyeljünk inkább azokra, akik teret adnak a kreativitásunknak, akik meghallgatnak és figyelnek is ránk; akik mentorálnak, akik ránk bíznak egy-egy fontos ügyfelet; akik nem félnek egy nőt kinevezni és akik nem hagyják, hogy kevesebbet keressünk szimplán azért, mert nők vagyunk!

A beszéd még többet adott annak, aki hozzám hasonlóan meghallgatta a beszélgetést is, amiben Coleen bővebben mesélt az útról, amit megtett. A fő tanulság, amit női kreatívként mind jól ismerünk, az volt, hogy férfi társainkkal ellentétben a kimagasló kreatív teljesítmény korántsem elég – nem csupán az előléptetéshez, de gyakran a munkánk megtartásához is kevés. Nekünk az ajtót bedöntve kell berohannunk oda, ahova más csak belopózik, és mindent meg kell tennünk azért, hogy az ötletünk meg is valósuljon, hogy a világnézetünk érvényesüljön.

Küzdenünk kell, hallatnunk kell a hangunkat,

és ki kell használnunk minden lehetőséget, hogy erről beszéljünk, ahogy most én is teszem ezzel a cikkel.

Női kreatívvezetőként pedig még nagyobb a felelősségünk, hogy a csapatunkban dolgozókat már ezzel a szellemiséggel vezessük és tereljük egy méltányos és egyenlőségen alapú jövő felé. Hiszen ebben is jók vagyunk, mi nők. Tudjuk, hogy minden az emberekkel kezdődik; rajtuk múlik és csak velük együtt valósulhat meg.